Ugrás a tartalomra
x

Másnap

Másnap

Ahogy az álmom szertefoszlott, úgy tört be a valóság a fejembe. Ha pedig ez nem lenne elég, a homlokom mögött egy erősen lüktető banda kezdett neki a reggeli próbájának – ami kicsit sem volt kellemes és az, hogy egy rock zenekarhoz hasonlítom a fejfájásomat, sem tett jobbat a reggeli ébredéshez. Meg akartam érinteni vagy legalábbis tenni ellene valamit, enyhítve a fájdalmat, de valami oknál fogva nem tudtam.

Meg akartam mozdítani a karomat és vele együtt kezemet is, de meg se moccantak. Ekkor eszméltem rá, hogy valami nehéz dolog van rajta és kitartóan próbálja lenyomni az ágy lepedőjébe. Húzni kezdtem, de hamar rájöttem reménytelen és csak annyit értem el, hogy még kellemetlenebbül kezdtem magam érezni. A testem meleg volt, a homlokomon folyt az izzadtság és feladva a próbát, hogy elkerüljem a végleges ébredést kinyitottam a szemem. A fény kellemetlenül csapott le rám, de a jobb kezemet eléje téve sikerült kizárnom.

A fénylő foltok kezdtek elmúlni, és ahogy eltűntek, úgy tárult szemem elé egy szoba képe. Körbenéztem és a mellettem lévő éjjeli szekrényen egy családi fotót láttam meg. A személyek közül a két gyerek ismerős volt, majd egy kisebb gondolkodás után eszembe jutott. A lánnyal és a fiúval egy suliba járok. Nem akart össze állni a kép, de még mielőtt tovább gondolkodhattam volna megmozdult az ágy. Megfordultam és a fehér takaró alatt mocorgást vettem észre. Majd megragadva magam felé húztam és Dylan meztelen testét láttam meg. 

Eddig fel sem fogtam, de rajtam sem volt ruha, a karom pedig alatta volt, míg az övé a csípőm környékén feküdt. ’ Úristen, én lefeküdtem az iskola legnagyobb nőimádójával és egyben a legjobb barátommal. Mi jöhet még? A fenekemet megmozdítva kisebb fájdalom járta át az ülepemet. 

Ránéztem és úgy éreztem ennél már semmi nem lehet rosszabb. Dylan megmozdult és hirtelen a karjával átfonva magához húzott. Csak pár centimétere voltam a szájától, melyet még soha nem láttam ilyen közelről. Formás volt, felül vékony, alul pedig vastag, megfordult a fejemben, hogy talán, hány lány érezhette már őket. Kíváncsi voltam az ízére és, hogy élvezi-e, ha megharapják. Szemem feljebb kalandozva végignéztem rövid sötét szőke haján, aranybarna arcán és csukott szemén. Vágytam arra, hogy kinyissa, bár ismertem sötétbarnás árnyalatait íriszében. A barna szín egészen végigfutott a testén, melynek látványát mindig is irigyeltem. 

Soha nem voltam olyan jó formában, mint ő és képes sem vagyok rá, melyet nem is tett szóvá nekem. Széles mellkasa, erős karja, kockás hasa vágyakozással töltött el, hogy megérintsem. A hasa alatt lévő szőkés szőrzet tekintettemet lefelé vonzotta. Férfiassága félig emelkedett állapotban volt, rózsaszín csúcsának színe megmutatkozott a fityma alól. Lassan visszanéztem rá, orromban a kölnijének illata ragadt meg és arra gondoltam, hogy miért is ne.  Hisz még alszik és csak egy pillanat erejéig érinteném meg. Egy ártatlan csók és semmi több. Baráti kíváncsiság az egész.

A gondolataimat hallgatva hajoltam feléje és már magamon éreztem a könnyed lélegzését, amikor a telefonom csörgésétől elhúzódtam tőle. Azonnal keresni kezdtem a hangforrását, lassan kihúztam a kezem alóla és kimászva az ágyból megtaláltam a nadrágomat. Ahonnan kivéve a mobilomat rögtön felvettem. A hangokat fel sem fogva figyeltem a még mindig alvó barátomat. Szégyelltem magam, amit meg akartam tenni és, hogy egyáltalán megfordult a fejemben. A fájdalom pedig visszatérve a homlokomba dühösen rákérdeztem.

Mi van? Mit mondtál? – újra elismételte és most már be tudtam azonosítani a hangot.

Phoebe volt az, Dylan mellett a másik legjobb barátom, aki elmondása szerint már hatszor hívott mindkettőnket.
Csak annyit mondtam, hogy aggódtam miattatok. Mind a ketten úgy néztetek ki tegnap, mintha az egész bárpultot magatokba öntöttétek volna. – ezt hallva, kezdett valami derengeni, ahogy sorozatosan koccintunk és nevetünk az embereken.

Elmondtam, hogy némi kiesésben szenvedek a tegnap estéről és, hogy tudná ezt tisztázni.
Oh, értem már. És ki volt a szerencsés, akivel végül részeges tivornyád végén összeborultál? Emlékszel mit csináltatok? – a fájó seggemre és Dylanre gondoltam, de úgy éreztem nem most jött el az ideje a színvallásnak.

Egyedül aludtam el. – a fehér takaró közül barátom feneke látszott ki. – De Dylannek biztos valami összejött. – ’ Lehetséges lenne, hogy talán én is őt… , mielőtt még elképzelhettem volna Phoebe hangja rázott vissza.

Az tuti! Még részegen is fel tud szedni valakit az a pali, mint akkor a bárban. Nem tudom, mit mondott annak a két lánynak, de másnap négy mell között ébredt. És persze ezt mind kettőnkkel hajnali ötkor kellett közölnie. – az emlékekre jót nevettünk és nem akartam arra gondolni, hogy talán a tegnap miatt, most már semmi sem lesz olyan, mint régen.

Egyébként nem sokkal utánatok érkeztem Nathan és Natalie bulijára, de akkor már teljesen szét voltatok esve. Azt hiszem valami olyasmit magyarázott nekem Dylan, hogy ma este férfivá fog avatni. Bár ahogy elnéztem inkább a pohár alá sikerült néznetek, a beavatás helyett. – így már érhető volt számomra a hasogató fejfájás a másnapossággal, viszont nem volt tiszta, hogy milyen lehetett a csajozás, ha végül leittuk magunkat.

Köszi Phoebe. – az ágy felé néztem. – Ha megtaláltam Dylant, elmondom, hogy kerested. Még beszélünk. Szia! 
Rendben. Szia! De aztán mondjátok el a mocskos részleteket is. – beleegyeztem és leraktam, majd a mobilomról jött egy értesítés, hogy megtelt a memória.

Meg akartam nézni most rögtön, de lentről lépéseket kezdtem hallani és végignézve magamon, azon nyomban keresni kezdtem a bokszeremet. Melyet nem kicsit kínosan, de az ajtó kilincsről szedtem le. 

Felvéve, kihúztam az íróasztal alól a széket és az ajtó és az ágy között leülve elkezdtem végignézni a fájlokat. Közben is füleltem, de a lépések már elhaltak kintről. Találtam képeket, viszont még mielőtt megnyitottam volna, elég nagy hangfelvételeket találtam. Így az elsőre nyomva azonnal a fülemhez szorítottam. Dylan hangja volt az.

És most hölgyeim és uraim! Ma este a legjobb haverom végre elveszíti a szüzességét! Aprólékosan ledokumentálva minden részletet, hogy majd egyszer a gyerekeinek, majd az unokájának is megmutathassa, mint szép emléket egy állati jó dugásról. – a hangja hallatán már is mosolyogni támadt kedvem.

Most pedig megkérdezzük a bátor kalandorunkat, hogy milyen volt a bevetése? – amint azt vártam is, nem sikerült nekem, de Dylanhez méltóan már is jött a tanácsa.

Ember, most elmondom neked a titkomat. Ahhoz hogy találj, először keresned kell. Vagyis addig lóbáld a farkadat, amíg végre rá nem kap valami bögyös macca. Illetve ha lehetséges legyen egy testvére, mert gondolnod kell szeretett tesódra is. – a felvételen hallottam a nevetésem és újra megindultam a vadászatra, miközben Dylan tovább narrált.

Igen. Igen, az egy kiváló fogás tesókám. Igen, jó lesz. Beszélgess, kérdezd meg a kedvenc színét, mit olvas mostanában, aztán már a tiéd is. Hölgyeim és uraim el kell, mondjam, hogy imádom ezt a srácot. Kicsit félénk az igaz, de aranyból van a szíve és még elég jól is ír. Remélem egyszer belekerülők valami művébe, állati lenne – szavai melegséggel töltöttek el és reméltem, ha rájön mi történt, ugyan így fog gondolni rám.

Phoebe tudom, hogy kitartana mindkettőnk mellett, de egyszer döntenie kéne, én pedig azt nem szeretném. Ahogy azt sem, hogy Dylant elveszítsem, a miatt, mert nem mondtam el neki, hogy a vonzódásom több irányú. Próbáltam dönteni és kísérletezgetni, de egyik közül sem tudtam választani. 

Szeretem a nőket és egyben a férfiakat is. Sokszor képzeltem el helyzeteket, mikor egy hármasban vagyok ilyen felosztásban. Elképzelni sem tudnék szebbet, a mellek érintése, az izmok tapintása, a nőiesség ízlelése és a férfiasság elemésztésénél. ’ Miért kéne döntenem, ha mindegyiküket szeretem?

Sokszor megfordult a fejemben, de képtelenségnek tartottam, ezért nem is mondtam el egyik barátomnak sem. Most már bánom, mert lehet, hogy az egész meg sem történt volna. Dylan meztelen testére néztem és elmosolyodtam a gondolatra, hogy talán megtettük-e. Ha bánnom is, legalább vele történt meg. Az utolsó felvételhez érve megdöbbentő fejlemények történtek.

Megszerezted? Megszerezte! – ordította barátom a telefonba. – Ez már valami haver. Ezt meg kell ünnepelni, az első telefonszámod. Az első kört én fizetem, aztán pedig felhívjuk a lady-t, hogy ma este közelebbről is meg akarod ismerni. – ez után sorra jöttek az italok, a hívás pedig elmaradt.

Megszereztem az első telefonszámomat és ahelyett, hogy használtam volna, leittam magam. Szép, mondhatom. – beszéltem magamba, az ágyról pedig forgolódást hallva felnéztem.

Dylan átfordult a hasára és még mindig aludt. Jó alvókája van az már biztos. A fejfájás kezdett alábbhagyni, ahogy a felvétel végén meghallottam Phoebe hangját is, ahogy dühösen ránk rivallt. Aztán lépések dülöngélések zaja hallatszott ki, míg nem kikapcsolódott a felvétel. A képeket vettem szemügyre, de azokon a sikertelen hódításaim és a részegségem bizonyítékai voltak csak.

 
Melyen még barátom is kedve szerint pózolt. De az utolsó képek között volt egy ajtó, majd a folytatásra egyre jobban megszédültem. Letoltam a gatyámat, majd a kilincsre kötöztem a bokszeremet, a következőn már pucéran térdelek a telefonomat fogó illető előtt. Egy mosolygó képből kiderült, hogy Dylan volt az.

Hála az égnek, legalább nem mással voltam. Bár nem biztos, hogy ez egy jó dolog. A hátamon fekszem pucéran és azt hiszem nevettek, majd a következőn már csak az arcom látszik. Az utolsón pedig együtt csókolózunk, miközben fentről le vagyunk fotózva. 

Nem hittem a szememnek, de még is megtörtént. Az pedig, hogy hogyan és miként tettük, nem igazán foglalkoztatott most. Csak az, hogy az egész az én hibám. A mobilt leraktam az éjjeli szekrényre, mire az ajtón valaki kopogott. Dylan még mindig aludt és azt akartam, hogy mielőtt még elmegyek ne is ébredjen fel. Nem kell emlékeznie mi történt, én így is eleget tudok, ahhoz, hogy ez soha nem jöhet össze. 

Egy ostoba hiba volt, de erről senkinek nem kell tudnia. Így mikor kinyitottam az ajtót, azon nyomban be is csuktam a hátam mögött. Egy nagyon másnapos Natalie állt előttem, aki meglátva engem böfögött egyet.

Bocsi. – megtörölte a száját és egy tincset visszaigazított szénaboglya szerű hajába.

– Lemegyek a boltba reggeliért. Kértek vagy kérsz valamit? – "nem" bólintottam felé, melyre a vállát meghúzva még hozzátette.
Az őseim csak este jönnek, de addig ki kéne takarítanom. Segítesz benne? – nem ez volt a tervem, de legalább ennyit megtehetek.
Persze. Csak még összeszedem magam. – Natalie közölte, hogy még nem sürgős, mert még ő is valahova ledobja magát, ha visszajön.

Én csak bólintottam, amikor pedig már elég távol volt, visszamentem a szobába és bezártam az ajtót. Amikor pedig megfordultam Dylan meztelen testével néztem farkasszemet. Majd a szemébe néztem, arcán leradírozhatatlan vigyor ült.
Jó reggelt haver! Hogy aludtál? – nyújtózkodott egyet, erekcióját látva kissé elvörösödtem. – Mert én tök jól aludtam. – aztán a szemében aggódás jelent meg.

Minden rendben? Olyan piros, vagy mint egy érett paradicsom. – mosolyt varázsoltam az arcomra és gyorsan válaszoltam, miközben a szememmel a ruháimat kerestem.

Persze. Miért is ne lenne? Nagyon jól vagyok. – kikerülve elkezdtem felkapdosni a darabokat.
Néha felpillantva láttam, hogy végig engem nézz, karját keresztbe tette a mellkasán és kezdtem rosszul érezni magam, amiatt, hogy így bánok vele. Végül kicsusszant a számon a kérdés.

És emlékszel bármire is a tegnapról? – ledobtam az ágyra a ruhákat és feléje pillantottam, mire ő közelebb jött. – Mert addig meg van, hogy feljöttünk a lépcsőn, de a többire már nem igazán.  És neked? – a hátam mögé állt be, éreztem a tarkómon a meleg lélegzetét és azt kívántam, hogy a testem mindegyes részét melegítse fel.

Még egyet lépett felém és a bokszerem anyagát érintette meg a hímvesszője.

Arra emlékszek, hogy sokat ittunk. A lépcsőn felpróbáltál menni, az elsőnél leszánkáztál és a fenekedre estél, majd a másodiknál együtt mentünk fel. A szobában elkezdtél levetkőzni és mindenféle értelmetlenséget mondtál nekem, melyet nem tartottam igaznak. – Jézus Isten, mi a fenét mondhattam neki?, megérteném, hogy ha ezután soha többé nem állna velem szóba.

Milyen barát tesz ilyet a másikkal?, a kínzó gondolataimból a keze érintése szakított ki. Erős karjaival átfonta a testemet, majd a fülemhez hajolva folytatta.

Azt mondtad, hogy szeretsz. Mi egyek vagyunk, és azt szeretnéd, hogy teljesen együtt legyünk. Velem akartad elveszíteni a szüzességedet. Aztán te lefeküdtél az ágyra és talán a piától vagy talán nem is tudom, de odamentem melléd és megcsókoltalak. A legelképesztőbb pedig az volt az egészben, hogy visszacsókoltál. Te már húztál volna vissza, mikor az ágy mellett megállva én is levetkőztem.

A következő pillanatban pedig már aludtál is. Ott feküdtem melletted, mind a ketten csupaszon és nem éreztem kínosnak. Nem akartalak magadra hagyni, így rád húztam a takarót és lassan én is álomba merültem. – az ujjai lágyan végigsimítottak rajtam, melyek megálltak a bokszerem szélén. – Persze eleinte nehéz volt a horkolásodtól, de végül megszoktam. – elmosolyodtam és megfordultam felé.

Szóval akkor mi nem is? – vigyorodtam el, melyet látva felém hajolt és finoman megcsókolt.
Nem. De ha most… - nem akartam, hogy végigmondja, így inkább beléfojtottam a szót, éreztem, ahogy elmosolyodik és megharaptam az ajkát, melyre egy morgással válaszolt.

Szeretném, de téged jobban akarlak bárminél Dylan. De ha neked ez … - hirtelen felkapott, majd az ágyra vágott, a ruháimat lesöpörve felettem tornyosult.

Nem, ez tökéletes. Én is szeretném megtenni veled. – újra megcsókolt, majd egy fiók húzás és egy tépés hangjára mosolyodtam el.
Szerencsés húzás? – felhúzta az óvszert a vesszőjére, csintalan mosolyt villantva felém elkezdte csókolni a testemet.
Nem. Én vagyok szerencsés, hogy ilyen barátom van. – lehúzta rólam a bokszert és a fenekemhez érve végigsimított a bejáratnál, aztán gyengéden, lassan tágítani kezdett.

Barát? – az érzéstől már nem bírtam egy szavas válaszoknál többet mondani. – Több. – az ujját kihúzta és újra felettem állt meg.
Igen és én benne vagyok. Ha te is? – kérdésére felültem és megcsókolta, aztán a férfiasságát beillesztette a lyukamba és lassan mozogni kezdett.

Szeretlek Dylan. – és hangosan felnyögtem, ahogy teljesen bennem volt, a fájdalom hamar elmúlt és már csak a vágy maradt meg bennem.

Én is szeretlek téged. – egészen rám dőlt, a hátába kapaszkodva nyögtünk együtt.
Majd elengedve most ő feküdt le és mikor ráhúztam az óvszert a szerszámomra, én is ismerkedni kezdtem a testével. Sokkal lassabban csináltam, mert mindegyes részét érezni akartam a nyelvem és ajkam alatt. Ahogy a seggét is megdolgoztam és lassan elmerülve benne, én is szeretkeztem vele. 

Dylan egyfolytában csókolt, miközben egyre jobban elértem a csúcsot. Míg nem melléje feküdtem le és egymás vesszőjét megfogva húzogattuk a másikét. Csókjainktól hangozva élveztünk el mind a ketten. Egymás testét átölelve feküdtünk az ágyban és beszélgetni kezdtünk. Rólunk és a jövőről. 

Másnap után

Egy kis figyelmet kérek. – a tányér mellől elvettem a kanalam és megütögettem vele a poharamat. – Köszönöm. – megköszörültem a torkomat, miközben felléptem a pódiumra.

A zenészek abbahagyták a zenélést és mindenki a sátor alatt felém fordult, de én csak egy személyt kerestem az asztalok között. Terra éppen a fülébe súgott valamit, amire szélesen elmosolyodott, melyet meglátva már is izzadni kezdtem. 

Oké, most tönkre fogom tenni az egész életem egy olyan valakiért, akit már lehet, hogy el is vesztettem. Az én hibám volt. Ezt rendbe kell hoznom, amíg van rá lehetőségem és ameddig az öt pohár pezsgőnyi bátorság bennem van.” Nagy levegőt vettem és találkozva a tekintettem vele, már is könnyebbnek éreztem magam.

Először is sok boldogságot kívánok Pennynek és Adamnek, az ifjú párra! – rájuk néztem, felemeltem a poharat, melyet mindenki követett és egy nagyot kortyoltam belőle.

Kellett egy kis ösztönzés még, amire szükségem is volt.

De nem éppen ezért jöttem most fel ide. - újra megkerestem az emberek között és a többit már csak hozzá intéztem, nem is törődve, hogy kik vannak körülöttünk, vagy, hogy ezután lesz-e még valaki, aki rám fog nézni. – Valamit nagyon régóta el kellett volna mondanom. De féltem. Rettegtem attól, hogy mi fog történni akkor, ha ez kitudódik. A családom, a barátaim, viszont leginkább, aki igazán hibás mindezért, az én magam vagyok. Most már tudom, ha veled vagyok, nem számít senki más, csak mi. Hülye voltam, a legnagyobb marha a világon.

Eszembe jutott a reggel, amikor veled vesztettem le a szüzességemet és már akkor tudtam, csak nem vettem észre a jeleket. Bárcsak hamarabb láttam volna meg őket, talán minden más hogy alakult volna. Dylan. Szeretlek! És bárhogy is lesz ez után, ez sohasem fog megváltozni. – az asztaloknál megdöbbent arcokat és hitetlenkedő, meghökkent hangokat kaptam válaszul, miközben én csak őt néztem.

Belenéztem a szemébe és akkor már tudtam, minden elveszett. Leléptem a pódiumról, a zene a hátam mögött megindult, én pedig kész voltam vállalni a következményeket. Nem törődve kinek okoztam fájdalmat vagy a legnagyobb csalódást, csak az számított, hogy megtettem. Az asztalok között lehajtott fejjel haladtam el és közben mosolyogtam. Mert bármi is történik ezek után, kész voltam csak előre nézni. De, hogy megismerjétek az egész történetet, ahhoz vissza kell mennünk a buli utáni reggelre.

Ott feküdtünk az ágyban, átlósan elhelyezkedve. Dylan a hátam mögött volt, keze a vállamon pihent, miközben a nyakamat csókolgatta lassan. Az ajka egyre hosszabban simult a bőrömhöz, melytől a testemben parázsló tűz újra lángra kapott. Ujjaimat az övére téve, finoman simogattam, míg a másikkal a hajába túrva játszottam a tincseivel. Még most se nagyon tudtam elhinni, hogy megtettük és mégis igaz az egész. A másik része pedig, hogy kimondtam, ahogy ő is. 

Bár lehet, hogy csak a pillanat hevessége fogott el minket és ezért mondtuk, viszont attól, hogy így lett, még jobban éreztem magam. Erősen megszorítottam a haját, melytől felkapva a fejét szembe nézett velem. Barna szemei sötéten izzottak, ahogy elmerültem bennük, majd a szájának ízében. 

Karjával átfogva a hátamra döntött le, kezével elindult lefelé, melyet megérezve beleharaptam az alsó ajkába. Ettől teljesen felélénkülve, mosolyogva ragadta meg a kezemet és a fejem fölé szorította, föntről figyelt engem. 

Már attól, ahogy ebben a pozícióban voltunk nagyon jó rálátásom nyílt Dylanre, melyet soha nem tudnék megunni. Közben a szememet követve a szabad ujjaival végigsimítót az ágyékomat takaró lepedőn, majd vissza rám.

Úgy látom valaki ma nagyon tüzes hangulatban. – nem tudtam leplezni előtte a vágyamat, így hát kimondtam.
Színtisztán égek belülről. – a lábamat felemelve először a zacskóját, majd a péniszét masszíroztam meg. – Remélem, van nálunk valami, ami képes egy kicsit lehűteni. – a farka emelkedni kezdett, a látványától már is megremegtem, elém képzelve az egyesülésünk minden finom rezzenését.

Nem szólt semmit, a kezével még mindig ott tartotta a karomat a fejem fölött, miközben lassan teljesen rám mászott. Ágyékunk egy síkba került, férfiasságunk egymás mellett állt, ami pedig még nagyobb kihívást jelentett, hogy ne gondoljak rá. 
A hasamtól fölfelé lassú egyenletes csókokat osztott ki, melynek minden egyes szünetében ki mondott pár szót.
A nővéremnek… egy hónap múlva… lesz az… esküvője… és szeretném… ha te lennél… - ekkor érkezett meg a számhoz, sokáig ott tartotta, mintha bennem kereste volna meg a megfelelő szavakat. – a plusz főm. – valamiért arra gondoltam, hogy azt fogja mondani, hogy „barátom” vagy cifrábban kifejezve „a legjobb meleg haverom, aki egyúttal valami több is egyszerre számomra.”, de nem foglalkoztam vele tovább, így csak egyszerűen válaszoltam.

Örömmel. – elmosolyodott, majd finoman megcsókolt.

A béklyóm elengedett és elválva az ajkától, a kezemet az arcára téve végigsimítottam rajta. Itt akartam maradni, ebben a pillanatban, egy idilli képben, ahol nincs más csak mi. A gondolattól, hogy mi lesz, ha kimegyünk innen kételyekkel töltött meg. Nem akartam, hogy bármi megváltózón közöttünk, mégis így lett, erős érzések kerültek közénk, melyeket többé nem hagyhatunk figyelmen kívül. 
„Vajon a kettőnk életének van közös útja, vagy csak a szex lenne az, ami összehozott minket?”.

Rá akartam kérdezni mindenre, hogy a fejemben felgyülemlő kérdésekre választ kapjak, hogy mi még barátok vagyunk, vagy annál többek-e. Elhúztam a kezem, melyre kérdőn nézett rám és már a nyelvem hegyén volt, amikor bekopogtak az ajtón. A szívem egyből ki akart ugrani a helyéről és rápillantva Dylanre, ő benne is ilyesfajta érzelmek kerítették hatalmába. 

Amilyen gyorsan csak tudtunk felöltözködtünk, egymásnak nyújtottuk át a ruhadarabokat, mely közben állandóan az ajtót figyeltük. Amikor elkészültünk, mindegyikünk egy nagy levegőt vett és a barátom kinyitotta. Natalie karikás szemmel nézett végig rajtunk, majd egy nagyot ásított az arcunkba.

Ti aztán jól ki lehetettek ütve, ha egy szobába kerültettek. – nevetett fel, mi pedig egy-egy mosollyal értékeltük a humorát.
Egyébként azért jöttem, hogy megkérdezzem áll-e még az a takarítás? Mert rajtunk kívül még mindig nagyban húzza a lóbőrt, én pedig egyedül kevés vagyok egy ekkora rumlihoz. – természetesen rábólintottunk és Natalie vezetésével, minden szobát végigjártunk, embereket keltettünk fel, búrokat toltunk vissza a helyükre és a szemét nagy részét összegyűjtöttük.

A takarítás végeztével megköszöntük a bulit, melyre osztálytársunk csak nagyban bólogatott egy ásítás közepette. Dylan autójához mentünk, mely közben belemarkolt a fenekembe és hátranézve láttam rajta, hogy nagyban vigyorog. 

Beszálltunk, mire én mintha a botkormányt akartam volna megfogni véletlenül az ölébe nyúltam, majd onnan fel a combjáig visszahúztam. Egymásra néztünk és mindegyikünk ki tudta olvasni a másikból, hogy éppen mire gondol. 
Barátom beindította a kocsit és amilyen gyorsan csak tudott szelni kezdte az utat, melyre hangosan felnevettem.
Csak valakinek nem sietős a dolga? Mi van azzal, hogy a türelem rózsát terem? – rám nézett, majd vissza az útra, közben a keze a combon ért földet.

Nálunk éppen nagyban megy az esküvőszervezés, szóval felmehetek hozzád egy kicsit játszani? – már is előttem volt a kép arról, ahogy a szüleimnek azt mondjuk, hogy felmegyünk xboxozni a szobámba, de most joystik helyett mi magunk vagyunk az irányítók.
Rá akartam bólintani, de ekkor egy pillanatra eszembe jutott, anyám már- már túlmenő aggódása. Csak valamiért bejön, megkérdezi, hogy szomjasak vagyunk-e, ilyen és ehhez hasonló indokokkal lépne be. 

Meglátna minket egymáson, aztán pedig jöhet a nagy beszélgetés, melyre még nem álltam készen. Már láttam, hogy be akar kanyarodni az utcánkba, amikor gyorsan megszólaltam.

Menjünk inkább máshova. – éppen pirosat kaptunk, így rám nézett. – Haza még nem várnak. Illetve szívesebben lennék még egy kis időt csak veled, kettesben. – a lámpa már sárga volt, amikor kikapcsolta az övét és az arcomat megfogva megcsókolt.
Érzékien vad volt, éreztem, ahogy a fogaival végigsimít a számon, mintha megjelölt volna, ahogyan én tettem vele is.

Támadt egy ötletem.

Szeretem az ötleteidet. – visszahúzta az övét, elindultunk és egészen addig, míg meg nem álltunk letörölhetetlen mosoly volt az arcán.

Közben én mélyen elgondolkodtam azokon a kérdéseken, melyeket mindenképpen fel akartam tenni kettőnkről. Holnap már hétfő lesz, ami egyet jelent, iskola. Eszembe jutott Phoebe, az órák és persze a többi sok hülyeség. 

’ Dylan karján minden nap más lány lógott, a suli összes csaját bármikor megkaphatja, úgy hogy közben senki sem néz rá rossz szemmel. A csapata imádja, még tőle kérnek csajozási tanácsokat is. Népszerű élet, az enyémhez képest, ezért mindig is furcsálltam, hogy végül kettő szónál többet is beszélt velem, nem úgy, mint legtöbb ember. 

Phoebe adta meg végül a kezdő lökést, hogy menjünk el együtt bulizni és így alakult át, ami kis csapatunkból, egy nagy barátság. Most pedig minden szétesett darabokra és reméltem az út végén, majd minden újra össze fog állni.’ A kocsi hirtelen megállt és már csak azt vettem észre, hogy Dylan kicsatolja az övét, kilép a kocsiból és a sziklákon kezd átmászni. Gyorsan kiszálltam, követni kezdtem a köveken át, míg nem felnézve megláttam a tengert. A napfénytől folyékony aranynak tűnt onnan nézve. 

A partra kisebb hullámokat vert a szél, a kinyúló sziklahalmokon szétesve habokba formálta őket. Barátom felkiáltott hozzám, mire én azon nyomban folytattam lefelé az utamat. Leérve hozzá, elmosolyodott és megragadta a kezemet. Finoman megszorította és ahol a hullámok éppen csak elérték a homokot, eléje ültünk le.

Látva, hogy lehúzza a cipőjét, én is így tettem, majd kinyújtva a lábunkat, hagytuk, hagyj, érintse meg a víz. Az első hullámnál libabőrös lettem a hidegtől, a második már sokkal kellemesebb volt, és ahogy egyre több jött, úgy csiklandozta már a talpamat. 

Kezünket hátra kinyújtottak, a testünk között lévő ujjaink találkoztak a homokban. Összefonódva süppedtek a szemcsék közé. Mind a ketten a tengert figyeltük, a csendben átjárt a víz tisztasága, sós illata és barátom érintése a talajban. Nem akartam elrontani ezt a gyönyörű képet, de tudnom kellett, hogy hova tartunk. De még mielőtt megszólalhattam volna, Dylan elkezdett beszélni.

Ide jövők gondolkodni. Ez az én sajátos menedékem. – rám nézett és elmosolyodott. – Rajtad kívül még senkit sem hoztam el ide. Meg akartam mutatni, ahogy te is minden nap bepillantást engedsz magadból. – a versekre gondolt, sokszor úgy gondoltam, hogy csak szánalomból hallgatja meg őket és nem is igazán érdekli a téma. 

Míg nem egy e-mailben mindegyikről beszámolt nekem, hogy melyik tetszett, és ha nem miért. Azt hiszem ettől kezdve kezdtem másképp tekinteni rá, nem, mint egy iskolatársra, hanem mint jó barátra. 

Közben ő már újra a vizet nézte, mire én egészen közel mentem hozzá és az arcát gyengéden magam felé húztam.
Gyönyörű, épp úgy, mint te. – és megcsókoltam.

Aztán éreztem, ahogy a keze benyúl a pólóm alá és kezdtem átadni magam az érintésének. A mellbimbómat cirógatta, amitől már csak arra vágytam, hogy én is megérintsem, de közben eszembe jutott egy még fontosabb dolog.
Dylan. – az ajkamat elengedve rám nézett, de még én sem voltam biztos benne, hogy mit akarok mondani. – Szeretném tudni… - a fülcimpámat bekapta és benyálazta.

Mit szeretnél tudni? Mert én most éppen azt, hogy milyen az, amikor a homokban minden egyes testrészedet megkóstolom, mind addig, amíg már nem könyörögsz, hogy benned legyek. – szavai, mint maga a csókjai testestül-lelkestül feltüzeltek és még mielőtt elvesztettem volna a maradék önuralmamat is gyorsan kimondtam.

Mi még barátunk vagyunk? – újra meg akart csókolni, de erre egy kicsi visszahúzódott és egy pillanatnyi kínos csend állt be közöttünk.

Tudni akartam, hogy mire gondol éppen és már kezdtem volna visszaszívni az egészet, amikor egy hatalmas hullám alátemetett minket. Kezünk a vízben szétvált és a tenger bevonzva minket elnyelt, majd azon nyomban fel is jöttünk a felszínre. Vizesen kiballagtunk a partra, egymásra néztünk és felnevettünk. 

Olyan volt, mint régen, két haver lemegy a partra, kicsit szórakozni, bár csak ennyiről is lett volna csak szó. Csendben visszamentünk a kocsihoz, közben is azon filoztam, hogy hogyan próbáljak meg visszatérni a kérdésemhez. Mert úgy láttam Dylan nem igazán akart róla beszélni, nekem pedig szükségem volt tisztában lenni a helyzettel. Beszálltunk a kocsiba és az órára nézve megkértem, hogy vigyen haza, melyre csak bólintva egyet, sebességbe is tette a kocsit.

Egész úton figyeltem az arcát, de bárhogy szuggeráltam nem nézett rám. A reggeli önfeledt, vágyakozó jókedvét a tenger magával vitte. Ahogyan az én bátorságomat is, így hát a témát félretéve némán ültünk egymás mellett, kibámulva az ablakon. A házunk előtt megállt, leállította a motort, mi pedig így maradtunk. 

Egyikünk sem mozdult, semelyikünk sem tudta, mit mondjon, ami leginkább az én hibám volt. Ha akkor nem kérdezek rá, akkor folytathattuk volna, amit elkezdtünk a homokban és most egy sokkal vidámabb búcsúzás következne. Dylan nem szólalt meg, így hát én tettem meg a kezdő lépést.

Akkor holnap a suliban. – tekintettem a kezére tévedt és már rá akartam tenni, hogy megszorítsam, tudatva vele minden rendben, amikor elhúzta onnan.

Igen, akkor majd ott. – hangja halk és semleges volt, mely még jobban megrémített, mint amikor csendben voltunk.
De nem törődtem vele, inkább bólintottam egyet felé, kiszálltam a kocsiból és elindultam a ház felé. Félúton visszanéztem, tekintettünk találkozott, majd elfordította a kulcsot és el is tűnt. Belépve az otthonomba, már is éreztem az egész testemet átjáró fáradságot. A szüleimnek gyorsan beszámoltam a buli gyengébbik verzióját és, hogy a végén Dylannel lógtam ez idáig. 

„Féligazság”, gondoltam magamba és felmenve a szobámba, egyből ledobtam magamat az ágyra. Összeraktam a fejemben, hogy holnapra, mire van szükségem, és még ma mit kell tennem. A lista egyre hosszabb lett, mégis mindennek a legelején állandóan Dylan és én voltam. 

A párnámat a fejem alá gyúrva, belefúrtam az arcomat és belenyögtem a párnámba. Jól leesett és egy kicsit megkönnyebbülve vetettem alá magam a holnapra való készülődésbe. Mégis minden második gondolatom csak ő volt, nem tudtam kiverni a fejemből a mosolyát és azt sem, ahogy a végén elbúcsúztunk egymástól.

Másnap kilépve a házból keresni kezdtem a barátom kocsiját, mellyel minden reggel el szokott vinni a suliba. A mobilomért nyúltam és mikor már tárcsázni kezdtem volna a számát, kaptam tőle egy sms-t. „Bocsi, nem tudok jönni. Esküvő miatt. Suliban tali.”, visszatettem a telefonomat és elindultam a legközelebbi buszmegállóhoz. Szerencsémre nem sokára jött is egy, mely éppen az iskola előtt állt meg. 

Tulajdonképpen örülnöm kellett volna, hogy nem jött értem, hisz a tegnapi kérdésem még mindig ott lebeget közöttünk, mint valami döghúsra váró keselyű. Ami úgy éreztem, egyre-egyre inkább engem vesz célba a hibám miatt, ha akkor ott nem mondom ki, lehet az egész csak egyszeri alkalom lett volna. 

Mégis mind a ketten így tettük, és amire régebben barátságként néztünk, az most egészen más lett. Csak azt tudnám, hogy mivé lettünk, egymásnak és külön is. Jelentünk-e valamit vagy úgy teszünk mintha nem történt volna semmi sem. 
Ez volt az a kérdés, mely még akkor is ott kínzott a fejemben, amikor leszálltam a buszról, beléptem az iskola kapuján, a tanulókat kerülgettem, de végül Phoebe hangja rázott ki belőle.

Hello! Hogy vagyunk? Kicsit másnaposan még? – kuncogott egyet, majd a hátam mögé nézett. – És hol van, a másik addig iszunk, míg zöldet nem hányunk haverunk? – elmondtam neki az sms-t, melyre izgatótan összecsapta a tenyerét.

Már el is hívtam Toddot. Ő lesz a plusz főm. Bár még a ruha nincs meg, de már kinéztem egy gyönyörű darabot. Tudod, olyan… - bevallom nem figyeltem tovább rá, mert a bejárattól nagy röhögést hallottam meg és odakapva a fejem megláttam őt.

Csapattársaival az oldalán lépett be, közben a szekrényeknél álló lányok mindegyike végigfuttatta rajta a tekintettét, melyet ő maga is nagyon jól tudott. Beszélgettek valamiről, de közben kinézve egy-egy hölgy felé finoman rámosolygott. Valahol a belsőmben egy vadállat készült kitörni, rá akartam magam vetni és mindenki előtt megcsókolni, jelezve, hogy hozzám tartozik. 

Általában ilyet tenne valaki, aki nagyon szerelmes, vagy egy őrült, én nem tudtam eldönteni, hogy melyik vagyok éppen. Csak abban lehettem biztos, hogy ez a nap nagyon gyorsan el fog telni és utána beszélhettek négyszemközt Dylannel. Ekkor egy kéz suhant el az arcom előtt, mely után Phoebe vesébe látó szemeivel vizslatott végig.

Hahó! Föld hívja a Holdat! Itt vagy velem még? – mint aki egy álomból ébredt, úgy néztem a barátomra, aki követve a pillantásomat, lassan visszafordult felém.

Szóval te kit fogsz vinni az esküvőre? Mert gondolom Dylan téged is meghívott, ugye? – a szám egyszerre kiszáradt és éreztem, hogy izzadni kezd a tenyerem.

Igen, meghívott. De még… - „Oké lássuk, igen meghívott a legjobb barátom, akivel épp előtte szexeltünk és miközben a testemet csókolgatta, megkért, legyek a plusz fője. 

Bár azóta nem sokat beszéltünk, hogy mi van velünk és ez kicsit zavaró és ideges vagyok tőle, de egyébként lehet, hogy elmegyek vele.” – nincs… - ebben a pillanatban lépett mellém Dylan és átkarolta a vállam.

Egyrészről már maga az érintésétől úgy éreztem, mintha ezer impulzus szaladt volna végig a testemen, felgyújtva belülről. Másrészről pedig örültem, hogy itt van mellettem, furcsán hangozhat, de ha együtt vagyunk, nem számít semmi sem, csak mi. 
Biztonságot ad és könnyedséget. Egy pillanatra összenéztünk, majd Phoebere tekintett és elmosolyodott.

Miről van szó? – el akartam mondani, de barátunk megelőzve, elkezdte ecsetelni a közelgő esküvőt és, hogy ki lesz a plusz főnk.
És éppen azt kérdeztem tőle, hogy kit fog hozni, amikor megjelentél. – minden szem rám figyelt, mégis a négyből kettő volt az, ami leginkább izgatót és éreztem, hogy ő is kíváncsi mit fogok mondani.

Így hát elmondtam, ami gyorsan eszembe jutott.

Elhívtam valakit, de még nem nagyon biztos, hogy rá fog érni akkora. – Phoebe már szólni akart, magamban tudva, hogy az illető nevére lenne kíváncsi, amikor Dylan megmentett.

Még én sem nagyon tudom, hogy kit fogok elvinni magammal. – elkezdet pár lány nevet mondogatni, melybe barátnőnk is beszállt, miközben megéreztem, ahogy a keze a vállamról a pólóm alá megy be.

Ránéztem, de ő még mindig a neveket sorolta, az ujjai pedig lassú finom köröket írtak le a gerincem mentén. Óvatosan és nem feltűnően hozzá dőltem, mert minden egyes simítása után, úgy éreztem, hogy alig bírom megtartani magamat. A lábaim kocsonyaként omoltak volna össze, ha lett volna semmi önuralmam, bár legszívesebben elengedtem volna magam. A kezemet a farmerje oldalára szorítottam és egy kicsi erőt fejtettem ki, melytől az arca kicsit megrándult, de még mindig mosolygott. 

Talán még jobban, mint az előbb. Én pedig magamban számoltam a pontokat és úgy láttam egy-egy az állás, bár ha az néznénk, hogy ki tudja tovább tartani magát, hát az biztos nem én lennék. A lépésem után a hüvelykujjával kezdte nyomkodni a hátam, olyan pontjaimat ismerve a testemnek, melytől legszívesebben már is sikoltottam volna örömömben. 

Kezdtem elveszíteni az önkontrollomat, melynek biztos az lett volna vége, hogy végül a nyakába ugrok, megcsókolom, és addig harapdálom és szopogatom az ajkát, míg el nem fogy teljesen a levegőm. A varázst egy női kéz törte meg, melyet mind a hárman észrevéve beállt a csönd és a kéz eltűnt a pólóm alól, ahogy a nadrágjáról is.

Sziasztok! – köszöntött mindenkit, majd megcsókolta Dylant. – Szia, édes. – suttogta oda neki, majd hosszú szőke haját hátradobta.
Ne higgyétek el egy szavát sem. – simogatta meg barátom állát és mélyen a szemébe nézett – Úgy is tudom, hogy engem fogsz elvinni cukipofa. – Phoebe és én vigyorogva összenéztünk látva az egyre jobban kialakuló kínos szituációt, miközben Dylan remekül állta a sarat.

Még gondolkodok rajta Terra. – a lány elmosolyodott és végighúzta a piros lakozott ujjait a mellkasán.

Legszívesebben az arcába vágtam volna, hogy mi történt köztünk a buli után, elégedetten figyeltem volna, ahogy kiül rajta a döbbenet. Terra és Dylan egyébként egy ilyen se veled, se nélküled kapcsolatban voltak. Attól függött, hogy kinek éppen milyen kapcsolata van, bár előfordult, hogy néha ez sem gátolta meg őket. 

Legalábbis ezeket a pletykákat hallottam róluk, de ez még az előtt volt, hogy Phoebe és én összebarátkoztunk volna vele. Visszatekintve pedig azt mondhatom, hogy nála jobb barátot el sem tudok képzelni. 

Ami végül igaz is lenne, ha nem éppen arra gondolok, hogy én simítok végig a meztelen testén, minden izmára külön odafigyelve, megjelölni csókommal minden édes domborulatát. Közben a szőkeség végignézett rajtunk és a haját hátra dobva távozott, de még visszafordult.

De ne gondolkodj túl sokat! Hidd el nálam jobbat, úgy sem kaphatsz. – a torkomat megköszörültem, melyre a többiek is felfigyeltek, erre mindannyian hangos nevetésben törtünk ki.

A hangunkat elnyomta az iskolacsengő, melyre felkapva a fejünket elindultunk a terem felé, de hirtelen Dylan megállt és rám nézett. Valami pasis dologról hadovált, mely most jutott az eszébe és nem várhat az óra előtt. 

Nem igazán tudtam, miről beszél, csak bólintottam egyet felé. Phoebe mondta, hogy falaz nekünk a tanárnál, viszont mikor elindultunk a mosdó felé, éreztem a tekintetét a hátamban. Belépve a mosdóba Dylan azonnal megragadta a kezemet és az egyik fülkébe belépve, a falnak szorított csókjával. 

Olyan féktelen volt és vad, a szeme egészen feketévé vált a vágytól, mely az én testemet is majd szétfeszítette belülről. Az ajkam után a ruhámat kezdte végigtapogatni, miközben végig egymás szemébe néztünk.

Nem bírok magammal, mikor ott vagy mellettem. – a keze benyúlt a pólóm alá és finoman játszani kezdett a bőrömön. – Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lenne, ha ott a folyosón megcsókolnálak. Azt hiszem nem bírtam volna megállni, ha ott helyben nem érinthetlek meg. – forró lehelete az egész testemet bejárta és most én kezdeményezve csókoltam meg és a fülke ajtajának döntve térképeztem fel elképesztő testét.

Szeretem, ahogy hozzám érsz. Tudod, mitől indulok be teljesen. – az övét meglazítva bedugtam a kezemet és a bokszerét kitapintva megsimogattam. – Szólj, ha egy kicsit rámenős vagyok. Rendben? – éreztem, ahogy a férfiassága már teljesen készen állt és még soha nem éreztem magam ennyire elevennek, mint most vele.

Rámenős? – mosolyodott el. – Nem. Állati szexi vagy. – megfogta a fejemet és az ajkára húzott, mely most vadító aromája mellett, benne volt valamiféle csillapíthatatlan éhség is, melyet csak én tudtam megszüntetni.

Beszélnünk kell. – a gatyájából kihúztam a kezemet, hogy képes legyek értelmesen gondolkodni, erre újra megcsókolt.
Ha így folytatjuk, a maradék józan eszem is elvész miatta. Mi van benne, amitől úgy érzem, hogy az eddigi dolgok, mint tanulás, jó jegyek, semmit nem érnek, csak ő legyen mellettem. El akartam neki mondani, mindezt, hogy mennyit számít nekem, de meghallva a mosdó ajtajának csapódását, azon nyomban megnémultunk. Vizelés hangja ütötte meg a fülünket, egymásra néztünk és elmosolyodtunk.

Tisztára hülyék vagyunk. – tátogtam halkan neki, mire ő az egyik göndör barna tincsemet tette vissza a többihez és végigsimított az arcomon.

A mosdó csapja megnyílt, aztán el is záródott, majd az ajtócsattanással újra képesek voltunk levegőt venni.
Találkozunk pénteken. – magához húzott és gyengéden csókot lehelt az ajkamra. – Akkor mindent meg fogunk beszélni.
Már alig várom. – a kezét megfogva belecsókoltam a tenyerébe, közben végig a szemébe néztem, melytől az egész teste megremegett.

Ezután gyorsan rendbe szedtük magunkat és még mielőtt kiléptünk volna a mosdóból, belemarkoltam a fenekébe. Ránéztem, ő pedig átkarolt, magamba szívtam az illatát és reméltem, hogy az a péntek nagyon gyorsan el fog jönni.
A teremben a tanár rosszalló pillantásait követve ültünk le és kapcsolódtunk be az óramenetébe. Phoebere néztem, akin egyből láttam, hogy tudni akarja, mi történt a mosdóban. Figyeltem a tananyagra és közben összeraktam egy jó történetet is a fejemben. Így mikor vége volt, akkor el is mondtam neki.

Dylan csak kérdezni akart egy csajról, akinek megszereztem a számát a buliról, hogy ha nem bánnám, akkor ő alaposan leellenőrzi nekem, mielőtt még összejönnék vele. – Phoebe egészen végig engem nézett, és amikor a végére értem, még akkor is.

És mit mondtál rá?

Hát azt, hogy persze. – nem gondolkodtam, csak kimondtam, viszont gyorsan finomítottam rajta egy kicsit. – De nem szexelhet vele. Csak információkat gyűjt nekem. Tudod, milyen vagyok. Már az első szónál ideges leszek. – barátom nagyban bólogatni kezdett és ezt a magyarázatott, már képes volt elfogadni.

Igen, sajnos nagyon jól ismerem. Mikor először találkoztunk, az hittem allergiás reakciód van és a nyelved a kétszeresére dagadt, annyira nem tudtál beszélni. – az emlékekre mind a ketten felnevettünk, közben Dylan is megjelent.

Szóval mikor fogsz beszélni a lánnyal. – barátom rám nézett és hála az égnek a páratlan rögtönzését, azon nyomban tudott reagálni rá.

Még nem igazán beszéltük meg, de még a héten biztos össze fog jönni. – elmosolyodott és rám kacsintott.
Olyan érzés volt, mikor még csak beszélgettünk, söröztünk és a gépen játszottunk egymás ellen, mint két haver. 
Most pedig ha ránézek, vagy bármit mondok neki, arra gondolok, milyen érzés volt, amikor meztelen testünk egymáson feküdt és vadul csókolóztunk. Közben Phoebe az esküvőről faggatta a barátunkat, míg nem a csengő újra közbe szólt. Teremről-teremre jártunk egész nap, magamban pedig egy ígéret fogalmazódott meg. 

Arról, hogy egészen péntekig kizárom a fejemből a Dylannel kapcsolatos szexuális fantáziámat. A napok, amilyen gyorsan csak tudtak elteltek, viszont nem igazán tudtam elkerülni a barátomat. Az igazat bevallva, ő is próbálkozott tartani a távolságot, de voltak olyan pillanatok, amikor teljesen elvesztünk. 

A testnevelés óra után az öltőzőben. Egymás mellett öltöztünk, a tekintettem le kellett tépnem róla, ne hogy bárki is észrevegye, hogy kicsit túl sokáig nézem a felsőtestét vagy mikor megfordult a fenekét. 

De mikor meghallottuk, hogy az utolsó is elment, váratlanul a szekrényhez döntött és olyan erősen megcsókolt, hogy még a lábujjamban is éreztem a remegést. Az ajkam után a nyakamon ment végig a fogával, melytől halkan felnyögtem és a fejét még jobban odanyomtam. Hajába belemarkolva, a tincseit pördítettem az ujjaimon, miközben már gyengéden harapdált. Ajtónyitást hallottam meg és azon nyomban a vágy helyét átvette a pánik. Dylan még mindig szorosan hozzám simult, én pedig egy kicsit erősebben, mint kellett volna arrébb löktem. 

Már csak a lökésre figyelt fel és arra, hogy az egyik csapattársa a szekrény mögül visszajött az itt maradt tornazsákjáért. Hátra fordultam, a pólómat úgy vettem fel, hogy ne legyen feltűnő a vérvörös nyakam és a fogainak nyoma. A srác meglátva Dylant, odament kezet fogni vele és elkezdtek beszélni, én pedig, amilyen gyorsan és halkan csak tudtam, kimentem az öltőzőből. Ebédnél mellém ült le és a kezét a combomra téve, elindultak befelé az ujjai. Az elején nagyon élveztem, de mikor Terra mellé ült le, akkor elvette a kezét rólam és elkezdtek csókolózni. 

Phoebe elém ült le és ujját rájuk mutatva kinyújtotta a nyelvét. Elmosolyodtam vele együtt, közben pedig próbáltam kizárni a fejemből a cuppogó és sóhajtásszerű hangokat. A várva várt nap reggelén, alig akartam kikelni az ágyamból. Teljesen össze voltam zavarodva, az érzelmeim cigánykereket hánytak bennem, és csak egyetlen egy ember volt képes újra összerakni engem. Az iskolában Dylan nagyon titokzatos volt egész végig. Bármikor, amikor kettesben voltam rákérdeztem az estével kapcsolatban, de ő csak kitérve a válasz alól rám mosolygott. Ami a legjobb volt az egészben, hogy Terrát egész nap nem láttam, így végre hárman voltunk. 

Phoebe állandóan a legújabb pletykákat mesélte el nekünk, Dylan a csapat egyre feltörekvőbb teljesítményéről, én pedig az írásaimról beszéltem. Nevetünk, mosolyogtunk és terveztük, hogy a következő buliban már együtt fogunk elmenni. Jó érzés járt át, mert olyan volt, mintha semmi sem változott volna. 

Ekkor a barátomra néztem és rájöttem, hogy talán semmi sem lesz már, olyan min régen, de talán ez rossz vagy jó dolgot jelent-e.
Az iskola végeztével mind hárman beszálltunk a kocsiba és mikor Phoebet kiraktuk a házuknál, akkor újra megkérdeztem.
Akkor hát mi a terv? – mereven előre bámult, én pedig a számat összeszorítva próbáltam rájönni, hogy mire gondolhat.
Aztán végül, mint aki feladja, keresztbe tettem a karom a mellkasom előtt és kibámultam az ablakon.

Rendben van. – nyugalmat erőltettem magamra, de legbelül majd felrobbantam az izgatottságtól.

Egész úton csöndbe burkolóztunk. Nem olyan volt, mint a buli utáni napon, más volt, egészen más. Ez alatt az egy hét alatt rájöttem, hogy minden gondom, féltékenységem és bánatom egyszerre eltűnik, ahogy ő megjelenik. Mintha képes lenne jobbá tenni engem. Nem megváltoztat, hanem egy olyan oldalamat hozza ki belőlem, amiről még én magam sem tudtam, hogy létezik. 
Ilyen szenvedélyt és ekkora vágyat még senki iránt nem éreztem még. A szívem pedig, hacsak rápillantok már is ezernyi dobbanást üt egyszerre. A végén csak őt néztem, ő pedig a szeme sarkából ezt észrevéve elmosolyodott.

Mi a baj? Csak nincs valami az arcomon? Vagy valami más? – közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam, ami legelőször eszembe jutott.

Imádlak. – furcsa mód nem ezt a szót akartam mondani, de valamiért mégis csak ez csúszott ki.
Ő pedig csak hümmögött valamit az orra alatt és még mielőtt rákérdezhettem volna, hogy mi a baj megérkeztünk. Látva, hogy nem igazán fog megszólalni, így belekezdtem.

Hol találkozunk? – egy pillanatra rám nézett, majd gyorsan vissza előre.
Majd felhívlak, hogy hol. Rendben? – számat összezárva mosolyogtam felé és vártam, hogy valami még történjen.
De mikor láttam, hogy a helyén marad, elbúcsúztam és kiszálltam a kocsiból, azon nyomban elhajtott. A házba érve a szüleim vacsorázni hívtak, utána pedig felmentem a szobámba leckét írni. Közben az órát figyeltem, ahogy a mobilomat is, izgatótan vártam a hívását. Tizenegy óra volt, mikor az anyám bejött és jó éjt kívánt. Bezáródott az ajtóm és egy pár perc után a tetőről lépéseket kezdtem hallani. 

Kinéztem az ablakon és Dylan mosolygó arcát láttam meg, aki szó nélkül belépett a szobámba és az ágyamra döntött. Meg akartam állítani, szólni akartam, hogy a szüleim bármelyik pillanatban bejöhetnek, ha valami fura zajt hallanak tőlem. De bárhogy is próbáltam ellenkezni az ajka rabul ejtett. A kezei benyúltak a nadrágomba és már is éreztem, ahogy az egész testem felforrósodik az érintésétől. Lehúztam róla a pólóját és finoman végigsimítottam izmos felsőtestén, másodszorra már a körmeimet használtam. 
Dylan felnyögött és még jobban megmarkolta a szerszámomat, miközben én a mellbimbóját cirógattam az ujjaim között. Aztán mindent elengedve újra mámoros csókolózásba kezdtünk. Ahogy voltunk felmásztunk az ágyra és egy sikeres fordítással már ő volt alattam. A borostás állától elindulva ízleltem meg a csodálatos testét, majd az ágyéka fölötti szőke szőrzetén végigsimítva elkezdtem lefelé haladni az ujjaimmal. 

Már kezdte volna kihúzni az övét, amikor megállítva benne a párnám alá dugtam a kezét.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek. – nagyon lassan kigomboltam a nadrágját és két ujjammal felfedeztem a bokszerét.
Dylan a hátát megfeszítve próbálta türtőztetni magát és hagyni, hagyj, játsszak vele, melyet ő is oly önfeledten csinált velem mindig. Az öve felé indult meg az kezem, míg végül a cipzárját húztam le és már kezdtem volna kibontani az alsógatyájából, amikor a lépcsőn lépésekre lettem figyelmes. 

Azon nyomban felkeltem és kértem, hogy menjen el, mielőtt még a szüleim meglátják. De Dylan ott maradt. Az előbbi szenvedélyes tekintette helyett már csak hidegséget érzékeltem benne.

Kérlek Dylan. Csak mássz ki a tetőre, aztán visszajöhetsz. Adj egy kis időt, míg ezt elintézem. – suttogtam neki, mire ő a száját összeszorítva felszedte a pólóját és szó nélkül kiment.

Ebben a pillanatban kopogtak be és édesanyám fáradt arca nézett vissza rám.
Valami zajt hallottam. Minden rendben? – körbenézett a szobámba, mire én rájöttem, hogy a nadrágom félig le volt tolva.
Persze anya. Csak egy kicsit túl hangos volt a videó, amit néztem a gépen. Legközelebb jobban odafigyelek. – anyám végignézett rajtam és rájött, hogy mit csináltam, mire ő mosolyogva kifáradt és újra jó éjt kívánt.

„Hála az égnek.”, sóhajtottam egy nagyot és kinézve a tetőre, már nem láttam ott Dylant. Lenéztem az utcára és észrevettem, hogy éppen beszáll a kocsijába, amiből Terra kiszállva a nyakába ugrott. A látványtól elhűltem és nem tudtam, hogy most mit tegyek, csak azt éreztem, hogy fázok. A testemet fűtötte forróság eltűnt, mint ha soha nem is lett volna bennem. 

Az üresség fájdalmat okozott, remegni kezdtem belül. Rájöttem, hogy amit kimondtuk akkor azok csak szavak voltak, semmi többek. A pillanat hevében kicsúszott ostobaságok. Nem voltam más neki, mint egy kaland, és ez elszomorított, de egyben dühített is. Ahogy hagyta, hogyj beleéljem magam ebbe az életű tündérmese szemétbe, miközben ő már rég megunt engem. Ruhás túl, ahogy voltam befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót. Ott alatta utat engedtem a fájdalmamnak. Könnyeimtől lett nedves a párnám, melyre nem sokkal később álomra is szenderültem. 

Szombaton egész nap a szobámba kuksoltam, nem akartam emberek közé menni. Még túl korainak éreztem. A szüleim és Phoebe bárhogy érdeklődtek, hogy mi a baj, végül mindegyiküket azzal ráztam le, hogy fáradt vagyok. Majd vasárnap végül döntésre jutottam. Írtam Dylannek, hogy találkozunk a parton, mert beszélnünk kell. Ahogy elküldtem azonnal odamentem, meg sem várva a válaszát. 

Mikor ott voltam eszembe jutott az első itt létünk, melynek tudata még fájdalmasabbá tette a mostani látogatásomat. Örültem, hogy még nincs itt, így megpróbáltam összeszedni a gondolataimat. Mindent, amit akkor éreztem vele, nélküle és a végét is. Leültem a homokba és néztem a végtelent. „Nem csoda, hogy szeret ide kijönni, annyira békés, annyira… „, , a lépésekre felálltam és szembe néztem vele. Belenéztem azokba a barna szemekbe és ott helyben kitört belőlem minden.

Miért mentél el? – kérdeztem halkan aztán már hangosabban tettem fel a kérdést. – Miért mentél el?! Kerestelek! Majd megláttalak, hogy semmi bajod, csak a barátnődhöz mentél. De tudod mit köszönöm! Köszönöm, hogy végre felnyitottad a szememet és megmutattad, hogy te sem vagy jobb, mint senki más. – elkezdtem lökdösni, de még ekkor sem szólalt meg, az arcáról semmit sem tudtam leolvasni.

Kihasználtál! Úgy kezeltél, mint egy eldobható vackot, amit meguntál és végül a szemétbe vágtad. Mondd miért tetted?! Mondd miért?! – még egyszer meglöktem, de a következőnél már a kezemet megragadva nem engedett el.

Szerinted nekem könnyű volt!? Mikor úgy kezeltél, mindenki előtt, mint valami kis, mocskos titkot! – ezt már ordította és ekkor döbbentem rá, hogy mit tettem vele. - Engem soha nem érdekelt, hogy mit gondolnak mások. De te persze, mindig meg akarsz felelni valakinek. – láttam, hogy a könnyeivel küzd, és alig bírja tartani magát, mégis megszólalt.

Akkor reggel nem hazudtam neked. Ideje lenne végre eldöntened, hogy te mit akarsz, nem pedig azzal foglalkozni, hogy mások mit akarnak. – belenézett a szemembe, már folytak a könnyeim. – Szeretlek. De nem tudok olyannal lenni, aki még önmagát sem tudja felvállalni. – szavai, mint éles pengék a testembe fúródtak és nem azért fájt, mert ő mondta ki, hanem mert mind igazak voltak.
Nem vállaltam fel a szerelmemet, mert állandóan attól tartottam, hogy a többiek mit fognak szólni miatta. Féltettem az ő életét is, de ahogy kiderült, ő értem bármi képes lett volna. „Még arra is, hogy együtt menjünk az esküvőre.”. Utána akartam rohanni, hogy még talán nem késő-e számunkra. De már az volt. Ő elment, én pedig ott maradtam egyedül. Minden az hibám volt.

Ez után nem sokkal az iskolában hallottam a hírt, hogy Terra megy Dylannel az esküvőre. Barátommal a parton történt események után nem beszéltünk egymással. Phoebe persze rákérdezett, hogy mi a baj, de mi hárítottunk és mindig valami hülyeséget próbáltunk beadni neki. 

Ez volt az egyetlen beszélgetés, amikor mind a ketten megszólaltunk, egyébként pedig nem. Phoebe a ruhájáról, Toddról és néha felhozta a Dylannel való összeveszésemet is témaként, melybe, ha belekezdett, mindig eltereltem valami másra. 

Először nagyon zavart, hogy a barátomat mással láttam, viszont később már csak az fájt leginkább, hogy miattam történt mindez. A hónap elég gyorsan eltelt, mely közben meg is jött az esküvői meghívó a családomhoz. Eldöntöttem, hogy nem megyek el és kitaláltam, hogy a következő hétre sokat kell tanulnom, meg dolgozatok is lesznek, a szüleim végül belátták, hogy kár erőlködniük. 

Az esküvő délben kezdődött el, így tizenegy órakor már a kocsiban voltak és elhajtottak a templom felé. Az ajtóban állva néztem, ahogy eltűnnek. Én pedig becsukva az ajtót, kész voltam visszafeküdni az ágyamba, amikor kopogtak az ajtón.
Na, mit hagytatok itt megint? – kinyitottam és Phoebe állt ott, piros esküvői ruhájában.

Te még nem vagy kész? – nézett végig a pizsamámon, majd belépett a házba.
Én nem megyek. Írtam neked. Nem kaptad meg?
De megkaptam és ezért vagyok is itt. – kis retiküljéből elővette a mobilját, közben leültünk a nappaliban lévő kanapéra, majd egy pár húzás után egy képet mutatott meg nekem.
Amikor azt mondtam, hogy lemaradtam sok mindenről. Akkor nem igazán mondtam igazat. – a fényképen én voltam és Dylan, meztelenül az ágyban fekve.

Barátom hátulról ölel át, míg én a mellkasának dőlve aludtam.
Utánatok nem sokkal mentem fel. Azt hittem még nagyban piáltok vagy valami, amikor megláttalak titeket. – én még mindig a képet néztem, amikor megérintette a kezemet. – Tudod mi jutott eszembe, legelőször, amikor megláttalak titeket? – rá néztem és nem-t intettem neki. – Azt hogy végre láttok két embert, akik nagyon boldogok. - a könnyeimmel küzdöttem és újra a fényképre pillantva, már én is tudtam.

Visszaadtam a mobilját és elmeséltem neki mindent röviden, majd a végén felállt és felhúzott magához.
Szereted őt? – bólintottam. – Akkor meg mi az istenért vagyunk még mindig itt?!
Elrontottam Phoebe. Az egész az én hibám és nem hiszem, hogy lenne még esélyem nála. – erre egy akkora pofont kaptam tőle, hogy még a fejem is beleremegett.
Jobban érzed magad? – a kérdésén meghőkölve, masszíroztam a fájó arcomat.
Nem! De miért tetted ezt?
Azért, hogy végre észhez térjél. Mert nem az számít, hogy ki volt hibás, vagy, hogy Tod az utolsó pillanatban mondta le a meghívást. – ezen fennakadva ráakartam kérdezni, de ő azonnal folytatta is. – Hanem az, hogy képes vagy-e megbocsátani magadnak és elismerni, hogy amit tettél az rossz. Ha ez megvan, tovább tudsz lépni és eldöntheted, hogy vele vagy nélküle képzeled el az életedet. De ez csakis rajtad áll. – elgondolkodtam a szavain és a fejemben lejátszott veszekedésünk szavai jutottak az eszembe, majd a képre gondoltam és tudtam mit kell tennem.

Mennyi az idő Phoebe? – elmondta, én pedig gyorsan felrohantam az öltönyömért és pár percen belül már lent is voltam.
Huhh ez gyors volt. – megigazította a nyakkendőmet.
Valamiért elő készítettem, de csak most jöttem rá, hogy miért is. – bezártam az ajtót, beszálltunk a kocsijába és már is elindultunk. 
Egyébként meg mi történt Toddal? Az előző lelkesítő beszéded után, az gondolnám, hogy nem hagytad annyiban a dolgot. – Phoebe elmosolyodott és kezdett begyorsítani.

Mondjuk azt, hogy a kocsiján hagytam egy kis emléket. Megérte plusz pénzért a szomszéd kutyáját elvinni, sétálni minden nap. Szerinted? – mind a ketten felnevettünk, az érzéstől pedig, hogy éppen készen álltam meghozni az életem eddig legfontosabb döntését, egy kicsit idegessé tett. 

Mire odaértünk, akkor jött ki éppen a boldog pár a templomból. Az autóból kiszállva követtük a tömeget a parkban felállított hatalmas sátorba, ahol már minden elő volt készítve. Phoebevel egy üres asztalhoz ültünk le és onnan kezdtük el keresni Dylant. Míg végül barátnőm megtalálva feléjük mutatott. 

Terra éppen belekarolt és megpuszilta az arcát, amire barátom feléje fordult és csak mosolygott rajta. Elkezdődtek a tanúk és a koszorúslányok tósztjai, közben az asztalon lévő pezsgőt úgy ittam, mintha ásványvíz lett volna. Phoebe aztán leállított vele, majd az utolsó is elmondva a szövegét, felálltam.

Így kerültem hát ide és éppen Phoebe felé tartottam vissza, amikor valaki hátulról megfogadta a kezem és megállított. Hátra fordultam és Dylan mosolygó arcával néztem szembe.

Komolyan gondolod?  - összehúztam a számat, majd a kezemet az arcára téve átragadt rám a mosolya.
Minden egye szavát. – és felém húzva megcsókoltam.

A gyengédség, az eddigi várakozások minden pillanata ebben a csókban volt, mely végül megtörtént. Ahogy szétváltunk, úgy hallottuk meg a tapsot körülöttünk, Terra dühösen elvonult, Phoebe pedig közénk férkőzve mind kettőnk arcát megpuszilta.
Én mind a kettőtöket nagyon imádom. – ezután leültünk az asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni, közben kihozták az ételeket is.
Egész végig fogtuk egymás kezét Dylannel. Az asztalon fent tartva, hogy mindenki jól láthassa, hogy mi már összetartozunk. A szüleim bár kicsit nehézkesen, de nem szóltak egy rossz szót sem a kapcsolatomról. 

Bár előre láttam, hogy ennek még lesz folytatása, mégsem tudott érdekelni, mert volt valaki az életemben, akivel végre boldog lehetek. Az üres tányérok nem teltek meg újra és mindenki már a táncparketten volt. 

Mind a hárman ott roptuk a pergős zenére, majd mikor lassabb szám következett, akkor Dylannel egymást fogva táncoltunk. Phoebe nem bánta, mert az egyik tanúval már egy ideje szemezett és kíváncsi volt megérte-e. A vállára hajtottam a fejem és szorosan átöleltem és végre tudtam, hogy teljes szívemből mondom ki.

Szeretlek. – felemeltem és újra meg ismételtem, csak most a szemébe mondva. – Szeretlek Dylan. – finoman megcsókolt, a kezével végigsimított az arcomon.

Én is nagyon szeretlek. – a pillanat varázsa végül akkor vált szó szerint forróvá, amikor megmarkolta a fenekemet.
A fülemhez hajolt, mely közben meleg lehelete finoman csiklandozta a nyakamat.
Régóta várok már erre. – én pedig finoman lecsúsztattam kettőnk között a kezem, hogy az ágyékához érjen.
Én csak is rád vártam mindig. – elmosolyodtunk és egymásnak halkan, perverz szavakat sugdostunk, melyeken már mind a ketten jóízűen nevetünk.

A buli után elbúcsúztunk az ifjú párttól, melybe Phoebe is becsatlakozott és így hárman indultunk el a kocsihoz.
Tudjátok egy valamit még nem értek veletek kapcsolatban. – kíváncsian ránéztünk, mire ő meg nyalta az ajkát mosolygás közben. – Az ágyban ki van felül és ki van alul? – megálltunk és egymásra néztünk Dylannel, a csend pedig annyira elnyúlt már, hogy végül Phoebe elröhögte magát.

Mi pedig csak annyit mondtunk neki, hogy ez hálószobai titok. Ezzel megelégedve beszálltunk és azon nyomban jöttek a további kérdései, melyre már csak a fogtuk a fejünket. Kiraktuk a házánál, aztán egy ideig még néztük, ahogy bemegy, majd Dylan felém fordult.

Akkor hogyan tovább? Hozzám vagy hozzád? – elgondolkodtam és végül megtaláltam a tökéletes helyet.
A tengerpartra. – rátettem a combjára a kezemet és lassan leindult az ölébe. – Hogy is mondtad akkor? Meztelenül a homokban? Addig kóstolgatva, csókolgatva a testem, míg már nem könyörgök, hogy bennem legyél. Azt hiszem, ez nagyon jól hangzik. – a lábán ujjaink összefonódtak és szenvedélyesen megcsókolt, mind addig ott tartva az ajkát, míg már levegő sem volt a kocsiban.
Aztán rálépett a gázra és már mentünk is. És hogy utána mi történt? Csak annyit tudok mondani, hogy most nagyon boldogok vagyunk.

Nyár, szerelem és egyéb másnapok

A parton ültem és csak néztem a tengert. Nem a mi helyünk volt, még csak nem is hasonlított rá, mégis jó volt itt lenni. A meleg fehér homok és a lábamat nyaldosó víz kellemesen elringatott. Azt hittem képes leszek itt összeszedni a gondolataimat, de mikor az ujjamon lévő gyűrűre néztem, újra átjárt a kétely. Megfogva húzogatni kezdtem és a rajta megcsillanó felkelő nap fénye, Dylant jutatta eszembe. Számomra mindig ő volt, csak kicsit több idő kellett, hogy erre rá is jöjjek. 

Most meg azon gondolkodok, hogy vajon képes leszek-e tovább is menni vele ezen az úton. A szemem újra a tenger felé fordult, várva a választ, amelyet én már régóta érzek, csak még nem mondtam ki. 
’Ő se mondta ki.’, fogalmazódott meg bennem, mégis a kezemre nézve tudtam, hogy már meghozta a döntését. ’És én vajon jól fogok-e dönteni?’ Magam elé képzeltem, visszagondoltam minden egyes percre melyet vele töltöttem és csak egyszerűen egy szó volt az, amivel leírhattam.

’ Boldogság’, melynek jelentését csak is igazán vele tudtam megismerni. Lépésekre lettem figyelmes a hátam mögül, én pedig magamban eldöntve a kérdést felálltam és megfordultam. Egyetlen szó és talán örökre megváltozik minden.

De még mielőtt folytatnám, szeretném, ha megismernétek az egész történetet. 

Onnan kezdeném, hogy a nagyközönség előtt felvállaltam a szerelmemet, Dylan meg én pedig most már hivatalosan is együtt voltunk. Terrának pedig köszönhetően nem sokkal ezután már az egész iskola tudta. Hétfőn belépve az épületbe, minden szem ránk szegeződött.  Rájuk sem nézve szorosabban kulcsoltuk át az ujjainkat és kéz a kézben mentünk a szekrényünkhöz. 

A lányok bár kicsit meglepődve és homlokukat ráncolva súgtak össze, azért volt még egy pár pillantás, melynek középpontjában szerelmem hátsója szerepelt. De ami leginkább elszomorított azok a csapattársai voltak. Intett nekik, bólintott egyet féléjük még beszélgetést is próbált velük kezdeményezni, ennek ellenére szó nélkül tovább mentek. Még aznap eldöntöttem, hogy ezt nem fogom hagyni. ’Én megtaláltam mellette önmagamat, most pedig segíteni fogok neki, abban, hogy az is maradjon.’ Dylan kerülte a témát és inkább csak velem foglalkozott. Ami be kell vallanom nem bántam, mégis mikor belenéztem a szemeibe, láttam, hogy hiányzik neki. 

Azaz élet, melyről lemondott miattam, hogy együtt lehessünk, melyet ideje volt viszonozni. A testnevelés órán legtöbbször a kispadról szoktam figyelni a kosárlabda mecset és így is tettem, egészen a térfél cserénél, ahol is jelentkeztem játékosnak. Az első körben barátomat figyeltem, ahogy próbál labdát szerezni, vagy a többiekkel összedolgozni. Egyetlen egy passzt sem kapott és senki nem kapta el a labdaátadását. Így hát megkértem a tanárt, hogy hagyjak száljak be Dylannékhez, melyre csak bólintva egyet, már is helyet cseréltem egy másik játékossal. A játék indulásával, ahogy hozzám került a labda átpasszoltam a barátomnak és így egymással összedolgozva sikerült pontot szereznünk. A csapat többi tagja arcán az eddigi megvetés kezdte átvenni a játék örömét. A következőekben mind a ketten másoknak is átadtuk a labdát, melyet el is kapva, sorra dobtunk kosárra. Az állást megfordítottuk és végül győztünk. 

Kezet fogtunk az ellenfelünkkel, majd mindenki mindenkivel. Nem volt nagy éljenzés, sem nagy ujjongás, de az, hogy Dylant megölelték és öklözött a csapatával, az mindent megért számomra. Még az öltőző felé hallottam is, ahogy a sportról kezdtek beszélgetni és említettek még egy pénteki bulit. Tudtam, hogy amit tettem, az nem sok, de úgy gondoltam, ’ Kezdetnek ez sem rossz.’ Mielőtt még beléptem volna a többiekkel a szekrényekhez, barátom megfogta a vállam és maga felé fordított. Egy ideig csak néztük egymást, elmerültem a gőzölgő csokoládé színeiben, éreztem, ahogy az egész testemet átjárja a melegség. Az ajtócsukódásra fordultam el, majd mikor visszanéztem barátom hevesen megcsókolt. 

Levegőt venni is elfelejtettem közben, annyira átadtam magam követelőző érintésének az ajkamon. Kezei az arcomra kúsztak fel, a csók végén hallottam meg, hogy mennyire liheg, melyen jót mosolyogtam. Homlokát az enyémhez nyomta, pillantásában megláttam és még mielőtt szóltam volna bármit is, ő mondta ki.

Köszönöm. – mire most én kezdeményezve egyesültek az ajkaink.

Gyengéd voltam, ő pedig kemény, én szelíd, míg barátom maga a vadság, így játszottunk, míg meghallva a csengőt megálltunk. Felnevettünk, ujját végigvezette a számon, szép lassan, míg én a pólója alá nyúlva végigsimítottam a bőrén. Éreztem, ha még egy pillanatig folytatnánk ezt, akkor a következő már az lenne, hogy a ruháink a földön lennének, míg meg rajtuk, egymáson. 
Az ujja már a számban volt és én kész voltam kicsit játszani vele, mire én inkább megfogva puszit nyomtam rá. Ezt végig figyelve láttam Dylanen, hogy neki is éppen ezen járt az esze. Barna szemeiben a vágy sötéten felcsillant, de még mielőtt utat engedtünk volna neki, a füléhez hajolva belesuttogtam.

Ma este nálam. – már látni akartam az arcát, hogy milyen képet vág erre, mire eszembe jutott még valami. – A pizsama nem kötelező. – minden egyes szót fülig érő mosollyal mondtam ki, melyet láttam a barátom arcán is.
Megölelt, én pedig magamba szívtam férfias illatát, melytől már is beindult a fantáziám az estével kapcsolatban. Éreztem, ahogy a tincseimmel játszik, melyre felnézve a pillantásunk találkozott.

Szeretlek. – az esküvő óta jó párszor említette már, mégis mindig mikor kimondja, olyan lenne, mint ha először hagyná el a száját ezek a szavak.
’ Soha nem tudom megunni’.

Én is szeretlek. – egyszerre hajoltunk egymás felé, csókolóztunk, csak most lassabban, minden percét kiélvezve.
A csengő szó hallatán aztán elváltunk, elmosolyodtunk és az ujjaink szorosan egymásba fonódva lebegett közöttünk, még akkor is, mikor beléptünk az öltőzőbe. Az este során pedig az ágyamban aludtunk el, én a vállára hajtva a fejemet, ő viszont átkarolt, a hátamat simogatva hunyta le a szemét. Ezután lassacskán kezdett minden visszatérni a régi kerékvágásba, bár voltak, akiknek kicsit nehezebben ment a feldolgozás, mint például a szüleimnek. Anyám követelőző kérdéseitől elkezdve, hogy miért nem beszéltem velük erről, illetve apám hirtelen megnémulása, amint szóba került a téma. 

Nem is igazán Dylannel volt a problémájuk, hanem inkább velem, amiért így kellett megtudniuk az igazságot rólam. Ezért is szántam rá magam, hogy elmesélek nekik mindent a buliról és az azutáni dolgokról. 

Megkönnyebbülésként tudhattam be, hogy anyám többé nem vont kérdőre, viszont apámmal még mindig nem jutottam dűlőre. Dylannel sokat beszéltem erről és, rákérdeztem, hogy az ő szülei, hogyan reagáltak kettőnkre. Elmondta, hogy valamiképpen örülnek annak, hogy végül kikötött egy valakinél, de furcsának találják, hogy éppen mellettem.

Furcsa vagyok? – éppen az egyik közeli vizsgára tanultunk nálam, a fejem az ölében feküdt, amikor felnéztem rá.
Az ujjai játszani kezdtek a hajamban, melytől egészen libabőrös lettem. Lassan, finoman körbe forgatta, majd elengedve úgy is maradtak. A csendben végignéztem az arcán lévő szőke borostán, ajkán, aranyló bőrén, végül a szemébe néztem. Mintha csak megérezte volna, ő is rám pillantott és fölém hajolva megcsókolta a homlokomat.

Igen. – hangjából sütött a vágy, éreztem a testéből áradó forróságot, és a hajamból a keze a pólóm nyakánál tűnt el. – De éppen ezért szeretlek annyira nagyon. – ujjaival a mellbimbómat simogatta körkörösen, melytől megnyalva a számat halkan felsóhajtottam.
Fejemet még jobban az ölébe fúrtam, melytől megéreztem a nadrágjának nyomódó farkának keménységét. Finoman végigsimítottam rajta, mire az ujjai megragadva morzsolgatni kezdték, a testem megfeszült, majd elernyedt a karjaiban. A mámorból magamhoz térve felültem és ledöntöttem a földre, a lábai közé befeküdve indultam fölfelé. A kezemet végighúztam a meredező emelkedőn egészen a póló aljáig. Rá néztem, pillantásában már csak az ösztönök uralkodtak és én is átadtam magamat nekik. 

Felhúztam és a nadrágja peremétől elindulva csókolgattam végig kockás hasát. Minden egyes részét az ajkammal érintve finoman meg is nyaltam, Dylan szemeit le sem véve rólam sóhajtozott. Elérve a mellbimbóit, már ő maga húzta le, adva teret nekem a játékhoz. Mindkét bimbóját gyengéden megharaptam, kezeimmel a testét simogattam, mire barátom már nem bírva tovább át akarta venni az irányítást. Így mikor láttam, hogy felül gyorsan visszatoltam és egész testemmel rámásztam. 

A nyakától folytattam tovább, az állát nyaltam meg, míg az alsó ajkát megharapva, már én sem bírva tovább megízleltem. Szomjamat oltottam a csókjában, ő meg az éhségét, hogy végre megkóstolhasson. Közben átfordított, a földet érezve a hátamon szélesen elmosolyodtam és még mondani akartam valamit, de Dylan ezt látva egy szenvedélyes csókkal elhallgatott. A tanulást beszüntetve, a könyvek között, a ruhánkon feküdve simultunk és nyögtünk egymás fülébe. Izzadtan feküdtünk, barátom a fülemet csókolgatta, mely közben belesúgta ötletét apámmal kapcsolatban, én pedig megfordulva megcsókoltam. A hirtelen lendülettől újra én voltam fölötte és ezt ki is használva, az este további részét már én irányítottam. 

Egy pénteki napon valósítottuk meg a tervet. Dylan átjött és ahelyett, hogy egyből a szobámba mentünk volna, apámat megkérdeztük lenne-e kedve velünk focizni. Elgondolkodott, de nagy nehezen azért belement és kimentünk a hátsó kertbe. Két fa volt a kapu, melyet én védtem, míg az ősöm és a barátom egymásnak átadva a labdát próbáltak gólt szerezni. Végig a fák között álltam, míg kettőjük közül az egyik mindig velem és ellenem játszott. Apám meg se próbálta elrejteni az örömét, amikor többször gólt rúgott Dylan segítségével, illetve együtt védtük ki a pasim lövéseit. 

A játék végén, mindannyian nevetve és kifáradva vonultunk a konyhába frissítőért, közben, míg ittunk apám váratlanul hozzám szólt.
Beszélhetnék négyszemközt egy kicsit a barátoddal? – erre én csak bólintottam egyet és mondtam, hogy felmegyek a szobámba, ahol is már türelmetlenül várakoztam.

Egy nagyjából fél órával később Dylan mosolygó arccal belépett, én pedig nem bírva tovább várni megkérdeztem.
Szóval? Miről beszéltettek? Valamit… - barátom csókjával megállított, a szívem pedig erősebb dobogásba kezdett.
’ Mert mi van, ha az apám nem fogadta el és választás elé állít, hogy vagy ő vagy ők? Képtelen lennék dönteni. Mégis úgy éreztem, hogy ha ez következne, akkor a döntésem egyértelmű lenne. Az életet elkezdtem valahol, most pedig talán máshol fogom folytatni.’ Alsó ajkán végighúztam a fogamat, kezei körbevontak és belenéztem a szemébe, melyben nagyon sok mindent láttam meg. 

Leginkább azt, hogy apám elgondolkodtatta néhány dolgon. Aztán mielőtt még újra megpróbálhattam volna, bele is kezdett.
Az apád nagyon szeret téged. – mindez más szájából kicsit nyálasan hangzott volna, viszont az övéből csak a tiszteletet tudtam kiérezni.

Ezen mintha elgondolkodott volna egy percig, majd felnevetett.
Mi van? – böktem meg az ujjammal. – Mi történt oda lenn? És mi ilyen vicces? – a szám mosolyra húzódott, látva barátom jókedvét.
Végül leküzdve a nevetést elmondta.
Az apád azt mondta nekem, hogy ha bármivel megbántanálak vagy ártanék neked, akkor alaposan szét fogja rúgni a hátsómat. – bólintottam felé, megértve mindezt, aztán közelebb jött, már egyáltalán nem volt távolság közöttünk. – Azt is kérte, hogy mindig vigyázzak rád. – a kezével végigsimított az arcomon, melyre rátettem az enyémet.

És, hogy tegyelek boldoggá, mind addig, amíg… - a szájára az ujjamat tettem és én mondtam ki helyette.
Szeretjük egymást. – éreztük a melegséget, a vágyat, de most az nem csapott át semmi többé.
Ott álltunk és néztük egymást, ahogy a kezünk összekulcsolódik. Szemeink a pillanatban megmeredve tekintettünk eggyé vált. Csak anyám vacsorára hívó szavára figyeltünk fel, melyre elindultunk lefelé a lépcsőn. Útközben Dylant visszafordítottam és a falnak döntve megcsókoltam, ahogy ő szokta. 

Birtoklón, keményen és szenvedélyesen, mire éreztem, ahogy a szája mosolyra húzódik és hagyta, hagyj, irányítsak most én. Aztán megfogva a kezét levezettem a földszintre és most először nem úgy ültünk az asztalnál, mint két barát, hanem mint két szerelmesként.

Voltak, akik persze ezt még mindig nem akarták elhinni és megpróbálták barátomat visszatéríteni. Számos módszert vetettek be és ez ügyben elismerem, a lányok tényleg kitettek magukért. 

Telefonszámokat ragasztottak a szekrényére, képeslapokban kérték, hogy hagyjon el engem, még a rádióban is szerelmes számokat küldtek neki. Mindez azért, hogy visszakapják őt, ami be kell vallanom egy kicsit frusztráló és egyben zavaró is volt számomra. Dylan persze nem akarta megbántani őket, így hagyta, hagyj, ölelgessék vagy puszit nyomjanak az arcára, a gyógyulása érdekében. állították ők. De mégis a legeslegdurvább eset kellett, ahhoz, hogy végül elejét vegyem ennek az egésznek. Az ebédlőben voltunk, Phoebevel, amikor egy fekete hajú telt idomú lány odalépett az asztalunkhoz. 

Feléje fordultunk, még barátom rá is mosolygott, gondolva, hogy újabb lapot fog kapni, de ehelyett váratlanul lesmárolta. Elgondolkodtam egy pillanatra, ’ Még soha nem voltam még lánnyal, így nem tudhattam miről maradok le. De az ő esetében más volt. Talán valamiként megfosztottam-e a barátomat ezen vágyaitól? Vagy számára már nem is lényeges, ha mellettem van?’ 
Amilyen gyorsan történt, olyan hirtelen is ért végett, az össze asztal felől kíváncsi tekintettek fürkésztek minket. Dylan szólni sem bírt a döbbenettől, a lány félénken elmosolyodott, Phoebe pedig alig várta, hogy mit fogok erre lépni. Én pedig belementem a játékba.
Várj. – barátom arcát magam felé fordítottam. – Hagyj, segítsek. – becsuktam a szemem és finom csókot nyomtam a szájára, de még mielőtt elhúzódtam volna, ő kezdeményezte a továbbiakat.

Ajkának kéjes íze egészen a belsőmig megremegtetett, mely közben egy toporzékoló, megsértett lány sietve távozott az asztalunktól. Phoebe jót nevetett, mi pedig már nem is foglalkozva az ebéddel csak is egymásra vágytunk. Melyet persze végül a csengő megszakított, de nem bántam, mert az este mindent bepótoltunk.

Ilyenkor és még jó sokszor is, amikor „elkapott minket a hév”, nem igazán törődtünk a másnapra való tanulással. 
Inkább egymásról szeretünk tanulni, Dylan testének minden részét megismerni és, hogy az érintése, mely pontomon okoz maradandó eksztázist. El kell ismernem, neki sokkal könnyebben ment, amit egy kicsit sem bántam, mert tanultam tőle új dolgokat is. 
Egy apró mozdulatára az egész testem ellágyult, míg a következő rá már robbanásig feszültem. 
Neki is voltak ilyen pontjai, az izmai megkeményedtek és hallottam lassú, visszafojtott lélegzését, ahogy az ujjammal érintettem. De még mielőtt tovább mehettem volna, ő már fölém kerekedett és utat engedtünk a vágyainknak. Ezek az esték után szoktuk igénybe venni Phoebe segítségét. 

Ha legjobb barátunk nincsen, azt hiszem többszörösen is megbuktunk volna pár tantárgyból. Érezhettem volna bűntudatot, mert elhanyagolom a tanulást, nem készülők fel az órákra és akkor mi lesz velem a jövőben, ha így folytatom. Mégis a tudat, hogy Dylan most már az életem része, valami oknál fogva, csak az foglalkoztatott, hogy mi velünk mi lesz. Persze barátnőnk tanácsára az év vége felé visszafogtuk magunkat és felhoztunk a lemaradásunkat. Ilyenkor volt, hogy külön aludtunk, melyet a hétvégek alkalmával nem állandóan, viszont nagyon intenzíven bepótoltuk.

Az együttlétünk alatt sok mindent megtudtam barátomról, ahogy éppen ő is rólam. Szeret barkácsolni, megjavítani dolgokat, ennek ellenére az ezzel járó rendetlenség nem nagyon zavarta. 

Egy polcot segített felszerelni a falra, az összeszerelés közben a pólóját ledobta magáról, melynek látványa miatt elégé nehéz volt a kérdéseire koncentrálnom. Aztán mikor egy pillanatra egészen belemerültem a bámulásába, arra lettem figyelmes, hogy nem beszél már. Arcán széles mosollyal érdeklődött láttok-e valamit, ami nagyon beindította a fantáziámat. Erre elpirultam és inkább a kezébe adtam a szögeket, ő pedig jókedvűen kalapált. Végezve mindennel elkezdtem a romokat összetakarítani, míg nem Dylan letolva a nadrágját hátra nézett.

Csatlakoznál? – kezemben a szeméttel, koszosan és izzadtan térdeltem a földön, miközben a pasim meztelen fenekét figyeltem, ahogy eltűnik a fürdőszoba ajtó mögött.

Amit tudtam gyorsan összeszedtem bevágtam egy szatyorba, és ahogy voltam ruhástul beléptem a zuhanyzóba. Éppen a hátát akarta megmosni, amikor a kezemmel megállítottam. Ő meg akart fordulni, mire a karját előredöntettem a falnak, a füléhez hajolva suttogtam.

Rád fér egy kis kényeztetés. – elővettem a szivacsot, beszappanoztam és amilyen lassan csak tudtam végighúztam a háta bal oldalán, míg elölről kezem a bőrén, az ágyéka fölött körözött.

Ahányszor csak lejjebb mentem éreztem, ahogy megfeszül az egész teste, a víz hőfokához képest az egész bőre izzott a tenyerem alatt. A hátáról leérve finoman végigsimítottam a fenekén, amelytől finom sóhaj szökött ki belőle. Ezt folytattam végig, közben többször is meg akart fordulni, de nem hagytam most magam, én akartam irányítani. Addig-addig téve ezt, míg a háta már elégé szappanos lett, elől pedig tettre készen állt. A zuhanyzó fejjel végighaladtam minden részén, hogy biztosan nem maradjon ki egyetlen egy rés sem. Elzártam a vizet, kiléptünk a fülkéből, kezével már nyúlt volna a törölközőért, viszont én még nem végeztem. 

A ruhámból apró cseppek este a földre, miközben Dylant körbejárva alaposan megtöröltem mindenét, a lábától elindulva egészen a feje búbjáig. Láttam rajta, ahogy próbálja visszafogni magát, hogy rám ne vesse magát, leginkább akkor éreztem önuralmának a szélén, amikor a férfiasságát vettem kezelésbe. Vicces volt nézni ilyen állapotban a barátomat, persze én sem voltam kevésbe beindulva. Barna szeme mély sötéten csillogott tele sötét ígéretekkel, melyeket ezután biztosan be is fog hajtani rajtam. 
Mosolyogva figyeltem minden rezzenését, melyet ő is látva, tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni ezt. Végül a haját megtörölve kivette a kezemből és a földre dobta, majd a falhoz szorítva hevesen megcsókolt. 

Éreztem a belőle sugárzó erőt, hogy abban a pillanatban széttörhetne ott helyben, majd a végén egyesével összerakna, míg már mind a ketten a földre hullva éreznénk a testünkből áradó lassuló izzást. De nem tette meg, uralkodott magán, amennyire csak képes volt rá. A fülemhez hajolva suttogta bele, mint tenne velem a zuhanyzóban, kiemelve a szivacsot benne. ’ Az életben nem tudtam már másképp gondolni rá, csak, úgy, ahogy leírtam nekem. Mindig belevörösödtem, ahogy végigjátszottam a fejemben.’ A pillanat hirtelen elmúlt, ahogy anyám hangját meghallottam a túloldalról.

Minden rendben van odabenn? – tekintettem Dylan meredező farkára siklott, mely a vizes pólómat bökdöste.
Barátom mosolyogva figyelte, hogy mit fogok válaszolni erre, össze is kellett szednem, hogy mit mondjak az állapotomban.
Igen.  – fejét az enyémhez döntve bólintott, ajkáról leolvasva tolmácsoltam az anyámnak. – Mindjárt kijövünk. A szobámban leszünk. – ha a szemeivel képes lett volna, akkor ott helyben felfal engem, végignézve rajta, én sem gondolhattam volna másképp felőle.
Vett egy nagy levegőt és elhátrált tőlem, miközben a derekára tekerte a törölközött és a hátam mögé beállva, a ruháival a kezében kiléptünk. Anyám kicsit meglepődött kettőnkön, de csak mosolyogva felénk bement a fürdőbe. 

A szobám felé egész végig éreztem a fenekemnél Dylan merevedését, melyre én sem tudtam másképp reagálni. Ahogy bent voltunk barátom becsukta az ajtót, elfordította a zárat, Ő szerelte fel, először soknak tartottam, de rájöttem, hogy néha igen is szükség van egy kis bezártságra. Főleg ha ketten vagyunk bent. 

Odaállt elém, szemei már egészen elsötétültek, úgy néztem rá, mint vétkező halandó az istenére. Várva, hogy végre megbüntessék. 
Szép lassan levette rólam a ruhákat és ott álltunk egymással szemben meztelenül. Csak az ujját húzta végig a karomon, de már is válaszolt a testem az érintésére. Leért a kezemig, amelyet szorosan megfogott és a fülembe súgva vezetett az ágyamhoz.
Azt akarom, hogy egész éjjel a nevemet kiáltsad, ahányszor csak szeretkezzünk. – a választ meg sem várva ledobott a takaróra, ő pedig lassan rám hajolva belekezdett.

Ha akartam sem tudtam volna mit tenni, a neve még többször hagyta el ajkamat azon az estén, mint ahányszor meg is történt. Reggelre a torkom kicsit kapart is, de egy percig sem bántam meg. 

Illetve imád sokáig aludni, míg én elég korán kelő típus vagyok, emellett még nagyon szeretem nézni, ahogy alszik. Mindig eszembe jutatva a buli utáni reggelt, amikor épp így aludtunk egymás mellett. Ha pedig már kelnie kéne, akkor egy csókkal szoktam felébreszteni, melyre azonnal kinyitva a szemét elmosolyodik. A legszebb pillanat a reggelben, ami csak is a miénk.

Ha polc, akkor pedig számomra a könyvek és az olvasás. Egész nap el lennék velük, átélem a történeteket és egyben tapasztalatokat is gyűjtők. Dylan mellett egy igazi könyvmoly vagyok, ő inkább az internetet szereti, azon is leginkább a legújabb hírekről tudakozódni, vagy éppen megnézi a következő meccsek időpontját. 

Ha elkezdődik, akkor félre téve a könyvet én is vele szoktam nézni, ellenben nekem nem sikerült rávennem, hogy elolvasson bármit is tőlem. Voltak pillanatok, amikor a nappaliban voltunk, én éppen belemerültem a legújabb szerzeményembe, míg ő a mobilját nyomkodta. Csak felnéztem a könyvből, azt hiszem az idő miatt, amikor észrevettem, hogy engem figyel. Arcán kiolvashatatlan nyugodtság, vékony mosoly a száján, elnéztem volna bármeddig, míg nem a szemünk találkozva elmosolyodott és újra a képernyőt kezdte nézni. 

Visszatértem a szavakhoz, de már az első mondatnál felpillantottam, hát, ha megint ezt teszi és nem kellett csalódnom. 
Párszor eljátszottuk ezt, majd nem bírva tovább kérdőre vontam. Az arca mosolygott, viszont a szemeiben láttam, hogy sokkal több van mögötte, mint amit elárul. Egy finom, gyengéd csókkal zárta le a témát, amely akkor elégnek tűnt, közben is arra gondoltam, hogy nem fogom feladni. A repertoárom elég sok színű volt. A szépirodalomtól elkezdve egészen a legkifordítottabb horror történetig. Nehéz volt dönteni és egy pár gyöngyszem kiválasztása után elő is készítettem azokat estére. Egy hosszú több órás nap után és az otthoni tanulás szenvedése végén, örömmel feküdtünk le, ilyen állapotban pedig csak az alvásra tudtunk gondolni. 

Dylan felvette pizsamaalsóját és egyből magára húzva a takarót, becsukta a szemét. Ellenben vele pólót is vettem, kezemben kis éjjeli lámpámmal és az előre bekészített könyvet, olvasni kezdtem. Nem kellett sok idő és Dylan összehúzott szemmel felém fordulva morcosan kérdezett rá.

Muszáj most olvasnod? – egyből lekapcsoltam volna és mellé bújva  lehunyom a szemem, viszont nagyon hajtott a kíváncsiság.
Bocsi. – mosolyt villantottam felé és visszafordultam a lap felé. – Csak még ezt az egy oldalt elolvasom, aztán le is teszem. – elkezdtem olvasni, éreztem, hogy engem nézz, a pár sorral lejjebb pedig rá kérdezett.
Ennyire érdekes? – csak húztam egyet a vállamon, ujjaim között a lapokat szeltem.
Talán egy kicsit. – felé fordultam. – Felolvasok neked belőle egy részletet. – arcán mély beletörődés látszott, viszont a szeméből annál intenzívebb kíváncsiságot vettem észre.

Közelebb ültem hozzá és bele is kezdtem.
„A férfi hüvelykujjával izgatta a nő vénuszdombját, miközben az ajka közé véve finoman szopogatta a mellbimbóját. Keran érezte, ahogy egyre közelebb kerül gyönyöréhez, szemével figyelte barátja mohó száját. Majd a vállát megragadva felhúzta az ajkára, miközben az ujja egészen az egekig röpítette, ahonnan Michael erős karjai közé hullt vissza. A szenvedélytől átitatva csókolóztak, miközben a nő keze a férfi testén végighaladva, megérezte a farmerje mögött lévő kemény férfiasságot.” – a lap aljára érve becsuktam a könyvem és Dylanre néztem.

Szóval milyenek találod? – a csendben a tekintete a távolba meredt, miközben a keze a rövid pizsamanadrágom alá kúszott be.
Már a könyv szavaitól a farkam megmozdult, de finom simogatásától már kitörni készült a gyengéd anyag mögül. Csak megérintette és férfiasságom már is forrón tornyosult ujjai között. Lágy barna szemei megteltek vággyal, sötét színekben ragyogott, ahogy néztem a változást, úgy tekintett is rám.

Szeretném, ha folytatnád. – hangja egészen rekedten szólt és észrevettem, hogy a takaró felett ott van a kisgatyája.
Ahogy látta, hogy észrevettem a kezei közé vette és finoman húzogatni kezdte. Én már a nyakába borulva csókolgattam volna végig az egész testét, de nem hagyhattam, hogy eltérítsen a célomtól. ’ Még ha ez a legszexisebb felolvasás is az életemben? A fenébe!’, magamban káromolva, megembereltem magam és lassan kimondtam.

Csak akkor ha… - érezve az ellenállás jeleit, bekeményített, másik kezével a herémet csiklandozta, viszont tudtam, hogy ennél tovább menne, csak, hogy elérje a célját.

De én is tudok akaratos lenni! Csak ne csinálná ennyire izgatóan, közben felfalva a szemével.’ Nagy levegőt vettem és mindent egy szuszra elmondtam.

Elmondod, miért nézel úgy rám, mikor olvasok? – erre hirtelen megállt, belenéztem a szemébe és reméltem nem mindent tettem tönkre ezzel.

Látva meglepettséget, beszámoltam neki, hogy észrevettem párszor, hogy milyen áhítatott intenzitással figyel közben. Elmosolyodott, éreztem, hogy ezzel megfogtam és jó pontnak vettem kezének lassú mozgását az ágyékomnál. Mire váratlanul a helyéről felülve felém kerekedett, karját a testem mellett elhelyezkedve nézett le rám. Szólni akart, keresve a szavakat, melyeket végül az ajkamon talált meg.

Gyengédsége melegséggel járt át, melyet fel kellett hevítenem, hogy ki törhessek bűvköréből. Finoman megcirógattam a fogammal a száját, melytől elszakadva kissé felült, végighúzta az ujját rajta és tekintettünk találkozva megnyalta. Visszahelyezkedett, úgy hogy csak pár centi válaszon el méz édes ajkaitól, melyek állandóan csak bűnre csábítanak. Felnéztem rá, mire a fejét lehajtva belekezdett.

Butaságnak fog hangzani. – száján apró mosoly jelent meg, mellyel megláttam a barna szemeit is, világos, buja színekben. – Amikor olvastál megjelent egy gondolat a fejemben, arról, hogy milyen jó is ez. Mi ketten, te és én. Odaülhettem volna melléd bármikor, de nem tettem, mert annyira lenyűgözött. Békés és meghitt, amelyet csak legtöbbször a családom köreiben éreztem. – ujjai közé vette egy tincsemet és forgatni kezdte.

Remélem nem bánom meg. – nyelt egy nagyot és bevallom élveztem, hogy egy gyengédebb oldalát is megmutatja számomra. – De melletted úgy érzem, hogy már egy család is vagyunk. – már láttam, hogy vissza akarja szívni, amikor a fejét lehúzva csókot nyomtam a szájára.

Nagyon szeretlek. És a mi kis családunkat is. – visszacsókolt, aztán a nyakamhoz hajolt, finoman rálehelt, melytől libabőrös lettem. – Tényleg akarod, hogy folytassam a könyvet? – a nyelvét kinyújtva megízlelt, én pedig még jobban hozzá bújtam.
Bár ez a folytatás jobban tetszik. – felnézett rám és megsimogatta az arcomat.
Nekem is. – most nem volt benne gyengédség, de annál több szenvedély és tüzesség volt a csókjában.
Lehúztam a nadrágomat, majd ő segítve megszabadultam a pólómtól, hogy teljesen egy szinten lehessek vele. Aranyló bőre forrón izzott a tenyerem alatt, ahogy a hátát térképeztem fel. 

Ujjai a fenekem körül jártak és mikor megéreztem a hatásukat ajkára tapadva szorítottam meg a vállát. A kéj már is teljesen átjárta a testemet, el akartam merülni benne, melyből Dylan csókjai húztak mindig vissza.
Direkt választottad ezt a könyvet igaz? – ujjai még intenzívebben mozogtak, melytől szinte már robbanásig feszültem, minden porcikám csak egyre dologra vágyott.

A nagy csendben végül eljutva a tudatomig válaszoltam neki.
Igen. – mosolyogva sóhajtottam felé, mire megéreztem, hogy milyen messzire is képes elmenni.
Én elkezdtem a folytatást. – erre a nyomás elmúlva, az ujjai felkúsztak a testemen és belenéztem a szemébe.
Tele volt reményekkel, álmokkal, egynél is több gondolattal, de ebben a pillanatban csak én voltam.
Szeretném, ha te írnád meg a többit. Mond, meg mit akarsz? – még mindig őt figyelve, a párnám alá nyúltam és elővettem a gondosan előkészített óvszert.

Ezt meglátva felnevetett, én pedig karomat a nyakába, lábamat a testére kulcsolva megcsókoltam. A lassú percek elteltével pedig kimondtam.

Téged. Csak is téged. – a lepedőbe nyomva heves csókpárbajt vívtunk, míg nem hirtelen megfordított és most ő került alulra.
Nekem pedig csak rád. – ahogy ő, én is játszani kezdtem a feneke körül, majd felhúzva az óvszert egy hangos nyögés kíséretében egyesültünk.

Lábát és karját, mint én az előbb rám kulcsolta, én pedig finoman megindultam benne. Ahogy a fülemet tépázó fogai, izgató szavai hevítették bennem a tüzet, úgy mozogtam egyre jobban. Meleg sóhajaink, vágytól terhes nyögéseinket ajkunk mögé szorítva szeretkeztünk az éjszakában. 

A gyönyört elérve mindkettőnk teste beleremegve csókolóztunk levegővételig. Aztán érezve a barátom kemény férfiasságát a hasamnál, a takaró alá bújva elkezdtem szeretgetni a nyelvemmel. Közben a takaró lekerülve rólam, találkozott a tekintettünk.
Semmiről sem akarok lemaradni. Pláne ha te csinálod. – pajkos mosolyát látva erősebb kezdeményezésbe kezdtem a farka iránt, melytől az arca már a kéjes gyönyör érzésétől vonaglott meg.

Forrón lüktető nemi szervének ízét magamba fogadva játszottam vele a számban, míg nem barátom előlem kimászva a nyelve tört utat bennem.

Ha így folytatod, menten elmegyek. – mosolyogva lihegett, arcán izzadtság cseppek gyöngyöztek és éreztem, ahogy rajtam is végigcsurog. – Szeretkezni akarok veled. – megcsókolt és megsúgva mit szeretne, előtte négy kéz láb helyezkedtem el, közben is hallva a zacskótépést, egyre izgatottabb lettem.

Lassan beillesztette és a hátamon éreztem a testéből sugárzó hőt, arcát a tarkómnak szorítva, éreztem a lélegzését. Felsóhajtottam, majd megfordulva finom csókot nyomtam az arcára. Minden egyes lüktetése megremegtetett, a gyönyörrel ajándékozott meg. A szenvedélytől átitatva mozgása belendült, kezei végigjárva a testemet simogatott, míg nem teljesen megfeszült. 

Fogát összeszorítva nyögött fel, aztán az óvszert lehúzva bedobta a kukába és visszajött az ágyba. A könyvet közben a szekrényre tettem, ’ Mára már eleget olvastam.’, gondoltam közben.  Karjainkkal összefonódva bújtunk össze. Hallottam a még mindig hevesen dobogó szívverését és magamba szívtam az illatát, szeretet és biztonság járt át. Ezután, ha nem is minden este, de Dylan kérte, hogy olvassak fel az éppen olvasott könyvemből. Még ha az nem éppen erotikus volt, akkor is szívesen hallgatta, ha pedig szerencséje volt, akkor már nem az alvás tűnt az elsődleges dolognak az ágyban.

Ez történt velünk az év egyes napjain, de ami a történetet illeti, az a suli vége után, a nyári szünetünkről szól. 

A suli végeztével Phoebe szerzett egy nyári munkát egy tengerparthoz közeli hotelben, mint recepciósként és felajánlotta, hogy töltsük együtt ott a nyarat. Az egyetlen hátránya, hogy ha ott akarunk maradni, akkor nekünk is dolgoznunk kell. Barátnőnk biztosított róla, hogy minden második napunk szabad lesz, a munkákra való túljelentkezés miatt. 
Szobát kapunk a hotelben, reggelivel együtt, Dylannel egy percet sem tovább gondolkozva rábólintottunk. Phoebe a suli végeztével egyből leutazott, míg mi pár nappal rá dobtuk be a csomagtartóba a bőröndjeinket és beszállva a kocsiba, már is szeltük az utakat. A könyvemet az ölembe tartva kinyitottam, de majd azonnal be is csuktam és a tájat kezdtem figyelni. Gondolataimba merülve kezdett kialakulni bennem valami, ami írásnak megfelelő lenne. 

Amióta együtt voltunk számtalan új ötletem támadt, viszont most az egyszer a papír helyett a valóságot választottam és csalódás helyett, boldogságra leltem. Eszembe jutva a még bulin visszahallgatott felvételek közül az, amin lényegében főszereplőként ajánlkozik fel az egyik művembe. 

Ha akkor tudtam volna, hogy utána nem sokkal az életem legfontosabb szereplője lesz, talán még akkor se hittem volna el. ’ Hogy több mint barát? Lehetetlen. A tanulság az, hogy bármi lehetséges, csak meg kell lépni. Még ha ehhez rengeteg pia is szükséges.’ Ránéztem, mire egyből felém mosolygott, szeme a könyvemre esett.

Nem jó a könyv? – követtem a tekintetét, végighúztam az ujjam a borítón, majd vissza rá.
De. – bólintottam. – Éppen nagyon is jó. Csak… - érdekes volt, hogy bár együtt voltunk, az alkotó folyamataimba, maga az írásba, még nem engedtem betekintést neki. – Eszembe jutott valami. Egy történet. Ha lesz rá időm, akkor talán le is írom. – pirosat kaptunk, lefékezett és az ujjai összefonódtak az enyémmel.

Én pedig, ha kész lesz, akkor nagyon szívesen el fogom olvasni. – már láttam, hogy sárgára váltott, de nem tudtam ellenállni neki.
Kikapcsoltam az övemet és közelebb húzódva megcsókoltam, még a dudaszót hallva is még úgy maradtunk. 
Az ajka után pedig egy puszit nyomtam az állára, és míg én becsatoltam magamat, ő nem is mozdulva figyelt engem. Ezt észrevéve, egyben az ablakból látott dühösen kikerülő autósokat elmosolyodtam.

Azt hiszem mennünk, kéne. – Dylan csak bólintott egyet és már is a gázra taposott.
A kocsiban volt egy jegyzettömb és egy toll, melyet magamhoz is véve, elkezdtem írogatni. Legtöbbször csak helyzeteket vagy vázlatokat szoktam, de most nagyon előttem volt a kép a történésekről. Belemerülve a kis világomba, észre sem vettem, hogy megálltunk. Az arcomra gyors puszit nyomott, melyre érthetetlen arcot vágtam, ő pedig már a jegyzeteket kezdte volna olvasni.
Nem, nem, nem. – félrehúztam előle és beraktam a könyvembe a papírokat. – Még nincsen kész. – Dylan megértően bólintott.
Rendben. Én tudok várni. – és már talán ekkor eldöntöttem, hogy ha egyszer tényleg elkészülők vele, akkor elsőként neki fogom megmutatni.

Kiszálltunk a kocsiból, magunkhoz vettük a csomagjainkat és felnéztünk az előttünk álló pazar épületre. Legalább nyolc emeletet számoltam, mindegyik szobához tartozott egy terasz, mögötte helyezkedett el összekapcsolva a wellnes központja és azon túl pedig a homokos tengerpart. 

Nagy levegőt vettem és magamba szívtam a sós tenger páráját, amely teljesen felélénkített. A hotelbe lépve a recepció felől hangos éljenzésre lettünk figyelmesek.

Ez az! – Phoebe kilépve a pult mögül felénk jött. – Végre itt vagytok. – mindkettőnket átkarolva öleltük meg egymást.
Annyira örülök, hogy ti is vagytok. – elengedett minket és száján hatalmas vigyor jelent meg. – A nyár hivatalosan is megkezdődött! – hangjára pár vendég is felfigyelve ránéztek, majd érthetetlen arccal tovább mentek.
De még mielőtt jobban belemerülnénk, először el kell menetek az igazgatóhoz, hogy kiossza nektek a munkátokat. – intett a kezével felénk. - Kövessetek. – a fejével hátranézve észrevette, hogy csomagjaink még mindig a kezünkben voltak.
A bőröndjeiteket nyugodtan hagyjátok itt.  Nick! – kiáltott fel, mire mellette termett egy fekete hajú, borostás fiú, aki egyből kikapta a kezünkből.

Üdvözőjük önöket a SommerRain Hotelben! Reméljük… - Phoebe gyorsan közbe szólt mielőtt még az egész üdvözlő beszédet előadta volna és kezét a vállára tette.

Nyugi van. Ők a barátaim. Velünk fognak dolgozni és minden este lerészegedni. – ezen a srác jót mosolyogva lerakta a cuccainkat, köszöntött és kezet fogtunk vele.

Ezután Phoebe vezetésével megérkeztünk az igazgatói irodába, ahova bekopogva, egy kellemes női hang szólt ki.
Szabad! – barátnőnk előre ment, míg mi az ajtót magunk után becsukva szembe néztünk leendő munkaadónkkal.
Hosszú barna haja volt, mely lófarokba volt kötve és belépésünkre felállt, majd alaposan megnézett minket.  Éreztem, hogy a tekintette kíváncsiból egy szempillantás alatt megváltozhat ellenszenvessé, vagy valami rosszabbá, amit nem i szándékoztam elérni. Egy kézlegyintéssel kiküldte a barátnőnket, és ahogy az ajtó becsukódott, ő leült. 

Te. – mutatott Dylanre. – Helyes vagy. A wellnessben leszel bárpultos, illetve a medencénél úszómester. Csak ne hagyd, hogy bárki megfulladjon és akkor minden rendben lesz köztünk, oké? – barátom bólintott, melyre a hölgy rámosolygott, de ahogy felém fordult szája penge élessé vékonyodott.

Te pedig. – az állát megfogva gondolkodott és újra végignézett rajtam, míg meghozta a döntését. – Pincér leszel, ami mindenhol értetendő a hotel területén belül. Be fogsz segíteni a szobák rendbe rakásában, a takarítókkal együtt végig járod az összes emeletet. Rendben? – bólintottam, mire ő felállt és kezet nyújtott felénk.

’ Úgy éreztem magam, mint akit éppen megvettek vagy éppen eladtak. Legalább az egyikünk helyes, míg a másik, hát én voltam.’
Köszöntöm önöket a SommerRainben. A nevem Miranda Steel és remélem, kellemesen meg fogunk lenni egymással az itt létük alatt. – ezután közölte, hogy már ma dolgoznunk kell, illetve a beígért szünetek minden második nap meg is lesznek.
Elmondta, hogy minden reggel 5-kor kezdődik a munkaidő és egészen 23óráig tart. Beszélt a feletteseinkről, akiket hol találhattunk, merre van a dolgozók étkezdéje és milyen szolgáltatásokat használhattunk ingyen. Megköszöntünk mindent és kilépve Phoebevel közöltük a beosztásunkat.

Nem olyan rossz. – egyenesen rám nézett és gödröcskékkel az arcán meghúzta a vállát. – Majd osztozunk, amit találunk a szobákban, míg Mr. Helyes a medencénél vigyáz a nagyikra, hogy le ne nyeljék a protkójukat a vízben a sok ugrándozástól. – nevetni kezdtem vele, aztán Dylanre esve a tekintettem eszembe jutott valami.

Hogy állsz az újraélesztéssel? – megböktem könyökömmel a vállát. – Tudod, hogy kell még szájba lélegeztetni? Azért vigyázni a műfogakkal, elég harapósak ám. – Phoebe kezét a szája elé téve röhögött, miközben barátom arcán ravaszkás mosoly jelent meg.
Azt hiszem, meg tudom oldani. – keze a derekamra csúszott és a falhoz döntött. – De mindenképpen rám férne egy kis gyakorlás. – felém hajolt és már magam előtt tudtam ajkának minden apró érintését, izzását a számon, amikor az ajtó kinyílt.

Maguk még mindig itt állnak! – végignézett rajtunk, és mint sem törődve a kibontakozó eseményekkel szigorúan ránk förmedt. – Irány dolgozni vagy a következő alkalommal, már mehetnek is haza! – becsukta, mi pedig csendben távoztunk, kis mosollyal az arcunkon.
Visszatérve a recepcióhoz már is a kezünkbe nyomták az egyenruhánkat, csomagjainkat felvitték a szobánkba, melynek kulcsát a többivel együtt átadták. Phoebe megmutatta merre van az öltöző, sok szerencsét kívánt és már is egy újonnan érkező vendégcsoportot ment köszönteni.  

A szekrények között megtaláltunk két szabadon lévőt egymás mellett, és a közöttük lévő padon elkezdtünk átvedleni a hotel alkalmazottjává. Barátom egyszerű fekete farmert és pólót kapott, míg én ugyanabban a színben szövet nadrágot, fehér inget és egy csokornyakkendőt. Amit bárhogy is próbáltam nem akart se hogy se megállni. Küszködésemet hallva Dylan előttem megállva kezelésbe vette a rakoncátlan kiegészítőt, miközben is felnézett rám.

Jó áll neked. – ’ A pingvin találóbb’ gondoltam magamba és csak megköszönve a bókot, alaposabban szemügyre vettem a ruházatát.
Bár az anyag fekete volt, mégis nagyon jól látni engedte barátom széles mellkasát, kemény hasát és erős karját.
Hatalmas borravalókat látok a jövődben. – megkötötte, majd szemét összehúzva kérdőn nézett rám, míg az ujjammal elindultam fölfelé a gatyájától. - A fekete nem rossz szín, bár az hogy egy kicsit szűk rajtad, az nem vitás. Kiemel belőled sok mindent. – a nyakától felsimítva megérintettem az ajkát, melyet bekapva el is nyelt.

A bőröm izzani kezdett, ahogy a nyelve kalandozva játszott rajta, mely olyan képeket vetített elém, melyek egy másik testrészemet kellően felélesztettek. 

Szemeivel látva a reakciómat elmosolyodott, majd lassan kiengedte az ajkai közül és olyan közel hajolt hozzám, hogy az arcomon éreztem meleg, szenvedéllyel fűtött hangját.

Én pedig sok ilyet látok a közel jövőben. – orrunk összeért, melytől a szája kellemesen izgató távolságba került. – A ruháról pedig annyit, hogy a tiéd jobban tetszik. – ajka, mint egy éhes vad úgy csapott le rám, megbolondítva ezzel minden érzékemet.
Amikor pedig véget ért, fel sem tűnt, hogy már kiléptünk az öltözőből, ő pedig elengedve a kezemet elindult a másik irányba. Csak mikor eltűnt a kanyarban, akkor jöttem rá, hogy már rég az étteremben kéne lennem.

Lényegében nem késtem el nagyon, viszont a főnököm nem így gondolta. A többiek már az asztaloknál vették fel a rendeléseket és a konyha között vitték a tálcákat, szolgálták ki a vendégeket, amikor is beléptem. A felettesem meglátva, szó nélkül odajött és a kezembe nyomta a kötényt és a jegyzettömböt rajta egy tollal. 

Látva, hogy még mindig ott állok előtte, fejével az asztalok felé intett, szeme szinte már villámokat szórt, ahogy tekintettünk összeakadt egy pillanatra. De hirtelen visszafordultam a nevem hallatán.

Ha végeztél és mindenki elment már, akkor kérlek, söpörj fel mindenhol, illetve moss is fel. – bólintottam egy nagyot és folytattam az utamat, miközben azon járt az eszem, hogy biztosan erre vágytam-e, mikor igent mondtam Phoebenek.
Az asztaloknál magyar, angol és német vendégek váltogatták egymást. Bár nyelvérzékem soha nem volt a helyzet magaslatán, azért le tudtam írni és megérteni, hogy mit szeretnének. Ha valamit pedig nem hallottam-e meg vagy nem tudtam értelmezni, visszakérdeztem, a külföldi pedig mosolygó arccal ismételte meg. 

A rendelés felvétel egyszerű, tálcákkal a kezemben egyensúlyozni már nehezebb dolog volt. Az asztal és a konyha közötti útszakon végig imádkoztam a jó Istenhez, hogy le ne ejtsek egyet sem. A nagy forgások közepette pedig már ez a félelmem is elmúlt a végére. A lábam sajgott a sok állástól, mindkét karom izomlázzal küszködött és az utolsó munkatársam lelépése után kezdődött meg a második műszakom. 

A székek mindegyikét feltettem és csak utána kezdtem felsöpörni, aztán felmosni, mindezt meg téve a konyhában is. ’ Legalább a mosogatás nem maradt rám’, mosolyogtam magamban, végignézve a tányérokon a szárítóban. Visszarendeztem a székeket, majd végezve mindennel lekapcsoltam a villanyt. 

A szememet is már alig bírva nyitva tartani úgy döntöttem, egyenruhámat magamon hagyva indulok a szobánk felé. Éjjel kettő óra volt, amikor bedugtam a kulcsot az ajtóba és elfordítottam. Egy szobás volt, két egymás melletti ágy, ami össze volt tolva. Mellettük két éjjeli szekrény, a baloldalon még egy kis hűtőszekrény is volt. 

A másik oldalon egy falba épített szekrény és egy ajtó mely mögül vízcsobogás zaja szűrődött ki. Az ajtó felőli ágy szélén megláttam barátom fekete ruhadarabjait összehajtogatva. Kigomboltam az ingemet és vele együtt a csokornyakkendőmet is.
Szia! Megjöttem. – az inget ledobtam az ágyra. – Hulla vagyok. – és ezzel a lendülettel zuhantam a fehér ágyneműre, ami olyan jó puha volt, hogy úgy éreztem örökké így tudnék maradni.

A szememet lehunyva kezdtem átadni magam a pihenésnek, mikor meghallottam, hogy víz nem csobog tovább és nem sokkal később kinyílt az ajtó. Lépéseket hallottam, majd elfordítva a fejemet Dylant láttam meg, ahogy a hűtő előtt guggolva kivesz belőle egy vödörnyi jeget, benne egy pezsgővel.

Elhoztam. – felült az ágyra mellém, a vödröt pedig lerakta mellé. – Gondoltam megünnepelhetnék az első közös nyaralásunk, első napját. – a szememet kinyitva elmosolyodtam és ránéztem.

Csak nem le akarsz itatni már az első napon? – felnevetett, én pedig megpróbálva felkelni nyögtem egy nagyot. –  Minden sejtem tiltakozik az ellen, hogy innen elmozduljak. – a vödröt letéve az ágy elé, közelebb gördült hozzám.
Barna szemei olyan áhítattal meredtek rám, melyektől már is mosolyogni támadt kedvem. Homlokomon lévő egyik tincsemet megfogva játszani kezdett vele. Csak azt érintette, mégis úgy éreztem, hogy ezzel az egy mozdulatával is már a testemet átjárja az elektromos feszültség. 

Éberebb voltam abban a pillanatban, mint mikor bejöttem, de a fáradtság ólomnehezékként nyomott le az ágyra. A csend sokáig elnyúlt, mindkettőnk belefeledkezett a mi magunk alkotta kis világba, figyeltük az apró rezzenéseket, melyek még közelebb húztak minket egymáshoz. Aztán végül eszembe jutott valami.

Találkoztál Phoebevel? – egy kis gödröcske jelent meg a szája sarkában, mikor megszólalt, úgy hogy ujjával még mindig játszott a hajammal.

Igen. Láttam Nickkel, ahogy kezdtek egyre jobban összemelegedni a folyosón. – meglepettnek kellett volna lennem ezen, mégis ismerve barátnőnk kapcsolatainak viharos és szenvedélyes kezdeteit, már elfogadtuk így.
De mielőtt még többet tudhattam volna meg róluk, barátom lemászott az ágyról, hallottam, ahogy megfogja a vödröt és másik oldalamon állt meg. 

Izgatottan vártam, hogy mi fog történi, mire hirtelen valami nagyon hideg került a hátamra. Majd megszűnt és a helyére Dylan forró ajkát éreztem meg.
A pezsgőt meg ihatjuk később is. – és már tudtam, hogy egy jégkockát tett újra csak most sokkal lejjebb. – De a jég sajnos nem tart ki olyan sokáig. – levette, kezével a vizet finoman a bőrömbe simította.

Használjuk ki. – csak bólogatni voltam képes, mikor a szája mellett, a nyelvével finom köröket írt le ott ahol eddig a jég volt.
Az egész testem kezdett apránként feléledni, először jött a fagy, aztán a lelkemet is lángba borító forróság. Kezemmel alám nyúlva kigomboltam a nadrágomat, melyet barátom lesegítve rólam a földre került. Az útja során pedig elérve a bokszeremet, azt is lehúzta, velük együtt a cipőm és a zoknim is ott végezte. 

A derekamnál a jégkockát megfogva végighúzta mindkét lábszáramon, egészen a lábujjaimig, gondosan kikerülve a fenekemet. Lassú volt, mégis imádtam ezt a telített várakozást. A kocka közben annyira megolvadt, hogy könnyedén becsusszant a két farpofám közé, éppen a kapuba. Fagyos fuvallatként söpört át végig rajtam, majd ahogy jött úgy váltotta fel egy ennél még jobb dolog. A jég ott volt, mikor Dylan az ujját betéve finoman mozgatni kezdte, szájával pedig egyre feljebb mászott rám. 

Az impulzusok százával rohantak végig rajtam, az ágyékom emelkedésével pedig már kész lettem volna meg is adni magam neki. De ő nem hagyta, rám mászott, és ahogy csókjai egyre magasabbra törtek fel, úgy az ánuszomban is keményebb behatolásnak lehettem tanúja. Sóhajaim, egészen a nyögéséig fajultak el, az ágyról már rég legurultam volna, ha Dylan nem tart meg. Már a nyakamnál járt, fel a tarkómig, aztán a fülemet, arcomat, míg megtalálta a számat. A fáradságot kiűzve belőlem, már csak rá tudtam gondolni, és hogy minek van még rajta az a hülye törölköző. 

A kezem megindult az anyag felé, melyet érezve, meg akart állítani, mire én megharapva az alsó ajkát, maradásra késztettem. Elmosolyodott és lágy morgás szabadult fel belőle, miközben a lepel földet érve átfordultam és ő pedig fölém tornyosulva nézett le rám.

Szóval már nem vagyunk fáradtak? – valahonnan a kezébe került egy óvszer, melyet most felém mutogatott.
Megharapva az ajkamat, felültem és kikapva a kezéből kibontottam. Már rá akartam húzni, de felnézve rá megfogtam és finoman játszani kezdtem vele. Oda-vissza csináltam, elérve, hogy ő is ugyanúgy nyögjön, ahogyan én a jégkockával. Aztán megálltam, és a számba kapva végignyálaztam és csak azután húztam rá.

Melletted soha nem érzem, hogy fáradt lennék. – beengedtem az ölembe, ő pedig lassan beillesztette. – Érted bármeddig képes vagyok túlórázni. – éreztem, hogy teljesen bennem van, melytől már az egész világ tudomására akartam hozni, ezt a páratlan érzést, melyet végül Dylan száján keresztül adtam tovább.

Akkor hát, kezdődjön a nyár. – elmosolyodtunk, ő pedig minden percét kiélvezve gyengéden hatolt belém minden egyes lökésével.
De mikor már egészen az őrület határáig vitt el, akkor a vállába markoltam, a fülét harapdáltam, hogy csak értésére adjam, mit szeretnék. Kemény ajka, mint a mágnes úgy tapadt a számra, éreztetve velem mindazt, amiért idejöttünk. 

A szenvedély mámorában testünk teljesen egymáshoz simulva feküdtünk a gyorsuló nyomások alatt. Míg nem barátom elélvezett, beleremegve az én testem is a gyönyörébe. Izzadt homlokát a fejemhez szorítva elmosolyodott. Heves lélegzését ambróziaként szívtam magamba, melytől megragadva a kemény férfiasságomat a fenekéhez érintettem, majd egy ujjammal kényeztetni kezdtem odalenn.

Ki szeretnék valami újat próbálni. – barátom az egész teste megfeszült az érintésemre, mélyebben voltam benn. – De csak ha te is akarod? – a válasz gyors volt és érthető, a kezemet a fejem fölé tette, miközben az ajkamat a birtokába vette.

Elővettünk egy újabb óvszert, melyet ugyanolyan közjátékkal, csak ő nem vette a szájába, ráhúzta, majd segítve neki lassan ráhelyezkedett. Az első reakció egy hangos nyögés volt, ahogy teljesen rajtam volt, majd finoman mozogni kezdett. Bár kezemmel meg akartam érinteni a testét, ő megállítva benne visszatolta a fejem fölé mosolyogva. A rugózása hevesebbé vált, én pedig nem tudtam betelni a látvánnyal. 

Izzadt, izmos teste felettem lovagolt, melynek minden részéről oldalakat tudnék írni, mégis ami eljutatott a legvégső gyönyörig, az más volt. A tudat, hogy a szívét nekem adta, én pedig neki. Hangosan, beleremegve az egész testem, adtam tudtára, hogy elértem a mennyet és most alá szállok a földre. De nem így lett. Ledöntve az ágyra most én kóstoltam meg ajkait, melyek gyengéd szeretettről meséltek nekem. Leszedtem az óvszert és kidobtam az ágy melletti kukába, míg Dylan kibontva pezsgőt öntött mindkettőnknek.
A nyárra – mondta ő.

Ránk – megcsókolt, kiittuk minden cseppjét, a többit pedig visszaraktuk a hűtőbe, aztán pedig meztelenül összebújva aludtunk el.
A mennyekben voltam és úgy éreztem, hogy örökké itt tudnék maradni.

De a reggel beköszöntött és egy vidám, szórakoztató napnak néztünk elébe. Kinyitva a szememet, egyből felé pillantottam, egy tincs kilógott a többi közül. Visszarendeztem, majd onnan az ujjammal lefelé kalandozva végighúztam az arcán. A szemöldöke vonalán, az orra mellett, rózsaszín ajkát is érintve egészen le az álláig. 

’ Még egy örökkévalóság is kevés lenne melletted.’, elmosolyodtam és óvatosan kikelve az ágyból, bementem a fürdőbe. Magamra engedtem a vizet, élveztem a kellemes langyos zuhatagot a bőrömön. A tusfürdőért akartam volna nyúlni, amikor a hátam mögül kikapták a kezemből. Meg akartam fordulni, de ő visszafordított és elkezdte behabozni a hátamat. Amikor kész volt lejjebb ment, elidőzve minden részemnél, amely figyelmet kívánt. Közben sem tudva uralkodni magamon sóhajtoztam. 

Aztán megfordított és ott is alaposan behabozott. Dylan szemét kerestem, de ő olyan intenzitással figyelte a testem reagálását az érintésére, mint ha a legizgalmasabb dolgot találta volna meg az életében. Végezve le akarta mosni rólam a zuhanyzó fejjel, de én kikapva a kezéből a tusfürdőt, most én kezdtem el őt kényeztetni. Elől és hátul is, minden egyes részét óvó nagy gonddal viseltettem. Mikor pedig már elégé szappanosok voltunk, akkor álltunk alá a zuhanyfejnek. 

Még a víz könnyed csobbágását sem hallotta meg szívem vad dobogásától, ami barátom jelenlététől egy percre sem tudott lassítani. Csókja tűzijátékszerűen robbant fel, apró darabokra szedve szét és ott a zuhanyzóban a karjai közt újra önmagammá válni. Beletúrtam a vizes hajába, erősen megrántottam felém, melytől finom morgás tört fel belőle és a zuhanyzó falának döntve még szenvedélyesebben, tüzesebben égette meg az ajkamat. 

Elmosolyodtunk és ott a vízfalon át barna szemeinek csillogását meglátva, már alig vártam a mai napot. Elzárva a vizet kiléptünk és derekunkon törölközővel elkezdtük kikeresni a fürdőnadrágunkat a bőröndből. Nem tudtam, nem betelni vele, ráadásul mikor felhúzta a fekete, szélén rövid zöld csíkos gatyáját, leginkább az jutott eszembe, hogy hogyan fogom kibírni a napot. 

Mert bármennyire próbáltam, csak arra tudtam gondoltam, hogy lehúzom róla és végig csókolgattam tettől talpig. Észre sem vettem, hogy már engem nézett, kezemben a gatyámmal, a törölköző elején egy nagy dudorral álltam ott. Csak azt vettem észre, hogy mosolyogva közelít felém, de még mielőtt hozzám ért volna kopogtak az ajtón. Egymásra néztünk, a hang pedig egyre erősödött.
Azt hiszem ki kéne nyitni az ajtót? – ledobtam az anyagot és már bele akartam bújni a fürdőruhámba, amikor útközben a keze megállított az anyag feljövetelét.

Igen. Kéne. – a gatyáról felkúszót a combon és a lábam belső oldalán simított végig. – De szerintem még tud várni egy kicsit. – az ágyékom körül ment és éppen a férfiasságomat érintette meg, amikor meghallottuk barátnőnk hangját.
Hé, fiúk ne most játszatok egymással! Lesz még elég időtök egész nyáron kitanulmányozni a káma szutra minden formáját. – ezen elnevettük magunkat, én felhúztam fürdőruhámat, míg Dylan a törölközőket szedte össze.

Majd kilépve a szobából, Phoebe mosolygó arca és Nick meglepett képe nézett vissza ránk.
Akkor hát irány a wellnes! – bezártuk az ajtót és követve az izgatót vezetőnket, elindultunk megismerkedni a hotel minden élményével.

A wellness állt egy kinti és benti részből. Bent szaunák, masszás szobák, jakuzzi medence, és egy medence, melybe két féle csúszda is belement. A szélén pedig egy bárpult volt, amelyet barátom említve is ott dolgozott tegnap. 

Kint pedig egy hullám és egy úszómedence volt. Phoebe elhozva az étteremből a reggeli adagunkat, kimentünk és elfoglalva négy napágyat leültünk enni. Ekkor kérdezett rá Nick, amire már indulásunk óta kíváncsi volt.
Szóval ti… – nézett mind a kettőnkre, majd folytatta – Melegek vagytok? – elgondolkodtam és rájöttem, hogy sosem mondtuk ki még ezt.

Vagyis az én esetemben lehetséges, mert még egy nővel sem voltam, viszont barátom helyzetében, nem tudtam őszintén megmondani. Bevillant a suliban történt csók esett is, ami végül jól alakult, ’ De talán, csak azért mert én is ott voltam. Bulin és azután is én voltam az, aki az újdonság volt, egy még fel nem térképezett újfajta kapcsolat lehetősége. Mégis emellett úgy érzem, hogy mintha elszakítottam volna egy olyan részétől, ami a nőkhöz vonzódik. És talán még mindig így lenne?

Barátomra néztem, aki nagy némaságba burkolózott, így hát próbáltam menteni a menthetőt.

Szeretjük egymást. – ránéztem és mosolyát látva, tudtam, hogy jó irányba tereltem. – És most, legalábbis én úgy érzem, hogy ennyi elég is nekem. – átölelt és egy puszit nyomott az arcomra, miközben próbáltam újra a reggelire koncentrálni.

’ Igen, még most elég. De azzal, hogy kerülgettem a témát velünk kapcsolatban, az még nem megoldás. Előbb utóbb, úgy is valami lesz.’ Sajnos a tapasztalatom az súgta, hogy ez mindig túlkésőn történik meg. Tovább majszoltuk a szendvicseket, közben pedig próbáltam a gondolataimat visszaterelni a mai napra, mely most csak a szórakozásról fog szólni. ’ Én pedig szórakozni akarok’, ami végül így is lett. 

Kipróbáltuk mindkét csúszdát, a hullám medencében sikongattunk, napoztunk, úszó versenyt tartottunk és egy könnyed italozás után beültünk a jakuzziba. Egy ideig még ott is maradtunk, de mikor Phoebe és Nick egyre jobban összegabalyodtak, akkor mi felmentünk a szobánkba. Átöltöztünk majd Dylan a csatornákat váltogatva keresett valamit, míg én folytattam az írást. Többször is próbálkozott, de én csak némán mosolyogtam felé. 

Nagyjából az első hét is így telt el, vagy a hotelben pancsoltunk, illetve lementünk a tengerhez vagy megnéztük a várost. A munkába pedig egyre jobban belejöttem és nem egyszer láttam, hogy a főnököm arcán elégedettség tükröződött. A szobák takarítása közben pedig Phoebevel jókat nevettünk és megosztottuk egymással a szobákban látott eseményeket.  Kis szüneteimben meglátogattam Dylant a bárpultnál, mégis a legjobb az volt, mikor úszómesterként dolgozott, izmos felsőtestén a víz csöppek megcsillantak a napfényben. 

Többször láttam, hogy pár lány odagyűlt köré és beszélgetést kezdeményezett vele, melyen csak jót mosolyogtam, viszont ezeket nem osztotta meg velem. Egy kicsit zavart, viszont  a munka és pihenő napok élményei mellett el is feledkeztem ezen gondolataimról. Majd a hétvégén, a parton egy hatalmas bulit rendeztek, melyet egyikünk sem akart kihagyni. 
Egy sima mintás póló, rövid farmer, míg Dylan kék hullámos fehér inget vett fel, melyet mikor begombolt, én azon nyomban levettem volna róla. 

Remélve, hogy az este így is fog végződni. Lementünk négyen a tengerhez, ahonnan is már jó hangosan szólt a zene. Egy fehér sátor terült szét a dj pult fölött, melynek két oldalán nagy hangfalak ontották magukból az electro dallamot. A táncparkettet színváltozó lámpák világították be, ami maga a homok volt, mi pedig beléptünk az éppen táncolók közé. Négyen voltunk, aztán egy kicsit távolobb álltunk meg egymástól, hogy párosan legyünk. Barátom előtt táncoltam, míg nem a kezét a fenekemre téve magához húzott. 

Csábos mosollyal az arcán ő volt a legszexibb pasi a világon, ’ Aki csakis az enyém’, majd megcsókoltuk egymást. Még szorosabban ölelt át, melynek kapcsán megéreztem, hogy milyen kemény is odalent. Finoman megindult a kezem a felsőtestén lefelé, míg nem valaki közénk nem táncolt. Hosszú göndör haja előttem lobogót, ahogy a zenére mozgott és már a következő pillanatban a barátomat csókolta. 

Ledöbbenten, szóhoz sem akartam jutni, a lány karjával körbefonta a nyakát, Dylan keze pedig megindult a hátán. ’ Miért nem löki el magától?’, nem volt időm ezen gondolkodni és a lányba kapaszkodva elhúztam tőle. A szemünk találkozott, arcán nagy mosoly jelent meg és már belém kapaszkodva tapadt a számra. Követelőző volt, akár csak a barátom, de az ő az ajka sokkal lágyabb és puhább volt. Éreztem, ahogy a testem reagál rá, de erőt véve magamon elszakadva tőle hátrébb léptem. 

A lány szájába harapva végignézett rajtunk és egy csókot dobott mindkettőnknek, barna szemei, mint egy-egy darab ékkő csillogtak a fényben. Aztán már nem is láttuk, a tömeg hullámzása elnyelte és eltűnt.  Ezután Dylannel egymásra néztünk, megkerestük Phoebeket, akik éppen nagyon el voltak foglalva a testük pattanásig való feszítésében. 

Így szó nélkül eljöttünk a buliból és visszamentünk a szobába, de még ott is hallgatagon öltöztünk le. A nadrágomat gomboltam ki, amikor már nem bírva tovább odamentem hozzá. Az ágyon ült és a telefonját nézte, tudtam már jól, hogy ez az jelenti nála, hogy kínosan érzi magát, de nem akartam annyiban hagyni.

Nem lökted el magadtól. – csak egy pillanatra nézett fel, de még akkor sem a szemembe.
Csak egy csók volt. Semmi több. – a hangja annyira halk volt, mint még soha, tele volt kétséggel és talán egy kicsi haraggal is.
Át akartam ölelni és megmondani neki, hogy minden rendben van és felejtsük el az egészet, viszont nem tudtam kiverni a fejemből, ahogy a keze a hátán volt. Aztán eszembe ötlött, ’Én őt választottam, de talán ha én nem vallom be részegen, hogy mennyire oda vagyok érte, talán akkor is itt lennénk, együtt?’ Láttam az arcán, éppen harcol belül, ő, is mint én, össze volt kicsit zavarodva a történtektől. Így hát nagy levegőt vettem és eléje térdelve belenéztem a szemébe.

Nekem igen is fontos dolog. – megfogtam a kezét, erre már felnézett. – Tőled kaptam az első és egyetlen csókomat az életemben. Ezt pedig soha nem tudom elfelejteni és nem is akarom. – szipogni kezdtem és éreztem, ahogy a szemeim könnyel telnek meg, ’ Ah, fenébe, csak nem kezdek le pityeregni emiatt?

Fújtam egy nagyot, miközben láttam, hogy Dylan döbbenten figyelt engem. ’ Csak remélni tudtam, hogy a szavaimtól, nem pedig, hogy milyen gyenge vagyok. ’
Én tudom, hogy téged akarlak. Csak abban nem vagyok biztos, hogy ha lenne választásod, akkor is engem választanál-e? Vagy éppen egy lányt? – kitöröltem a szememből és folytattam. – Nem akarom elvenni tőled a lehetőséget. Szeretném, ha boldog lennél. – megszorítottam a kezét. – Mert akkor én is az vagyok. – elmosolyodtam, mire Dylan hirtelen ledöntött a földre és felettem fekve nézett bele a szemembe.

Azóta az este óta, csak te jársz a fejemben. – ujjával végigsimított az arcomon, majd egy pillanatra megérintette az ajkam vonalát. - És, hogy én lehetem neked az első csókod, az számomra mindennél többet ér. – gyengéden megcsókolt, magamba szívtam kellemes illatát, mert éreztem, hogy már nem sokáig tehettem. –  De igazad volt. Nem csak egy csók volt és én már teljesen megadtam volna neki magam, ha nem húzod el tőlem. – megérintettem, erre ő gyorsan felállt, én pedig követve figyeltem, ahogy elkezd összepakolni.

Hová mész? Phoebekhez? – nem-t bólintott, mardosni kezdett a szívem, mely azt súgta nem szabadna elengednem.
Az egyik munkatársam említette, hogy van egy szabad ágya, majd ott leszek. – behúzta a bőröndjét és még mindig nem nézett rám. – A szoba 220A, a második emeleten van. – hangja hidegen csengett, és mikor láttam, hogy kilép az ajtón, majd becsukja, leültem az ágyra és csak néztem meredten előre.
A könnyeim némán hullottak, én pedig reméltem, hogy holnap minden jobb lesz. Rá kellett jönnöm végül valamire. Az élet nem így működik.

 
Másnap még rosszabbul éreztem magam, Phoebenek elmondtam mi történt, ő pedig döbbenetemre igazat adott nekem.
Jól tetted. – már meg akartam cáfolni az egészet, gondolva a bennem dúló érzelmi viharra, melyet csak magamnak köszönhettek, mire ő folytatta. – Egy csók igazán számít, még ha az nem is egy másik fiúval esett meg, de Dylan esetében a lányokra ez épp úgy vonatkozik. – látva a szomorú arcomat hirtelen átölelt.

Szeret téged. – valami oknál fogva jobban éreztem magam tőle, ’ De bárcsak tőle hallanám inkább’ – Adj neki egy kis időt. Össze van zavarodva, ahogy te is még legelején. Nem fogod elveszíteni.
Köszi és imádlak. – az ölelés után pedig elválva mind a ketten mentünk dolgozni.

Egy fontos dolog rólam, alapjában véve türelmes egyéniség vagyok, de mikor olyan életbevágó kérdésekről van szó, mint éppen a szerelmem jövője, akkor igen is képtelen vagyok várni. Ez pár nappal később fogalmazódott meg bennem, melynek a végére is akartam járni. 

A munka közti szünetben elmentem a bárhoz, de nem volt ott, míg nem a medencénél megláttam őt és a lányt. Barna haja egészen a háta közepéig ért le, fekete bikiniben volt, mely minden szemet oda is vonzott, ahogy Dylanét szintén. Beszélgettek, nevettek, felváltva mosolyogtak egymásra, a csaj egy pillanatra felém nézett és rájöttem, hogy ugyanaz, aki a buliban lesmárolt mind a kettőnket. ’ Oké, értem éppen szüneten vagyunk. Csak nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan talál valakit, akivel rájöhet, hogy mire is vágyik valójában. De éppen vele?!

A lány megérintette a karját, mire ő a hajához érve belesimított és egymáshoz hajolva csókolózni kezdtek. Megfordultam és amilyen gyorsan csak tudtam elsétáltam onnan, könnyeimet elrejtve berohantam a mosdóba. Egy pár perc múlva kiléptem vöröslő szemekkel és vizes arccal. 

Ekkor döntöttem el, hogy ha kell küzdeni, fogok érte. ’ Ezt a játékot ketten játsszák.’, visszamentem dolgozni és már is tudtam, hogy mit fogok tenni. Végezve a munkával felmentem a másodikra és bekopogtam a 220A-ba, ahonnan is egy hosszú fekete hajú srác nézett vissza rám.

Szia! Dylan itt van? – a fejemet kinyújtva megpróbáltam belátni, de csak a földön heverő bokszereket láttam meg.
Bocs haver, sajnos nincs itt. Épp pár perce volt itt a barátnője, hogy elhívja valami buliba. De csak köztünk szólva, szerintem a lány szobájáig jutottak csak el. – felnevetett, én csak elmosolyodtam és megköszönve a segítségét elindultam a szobám felé.
A liftbe beszálltam és még mielőtt felment volna, a földszintről lehívták, meglepetésemre ők szálltak be. Nagyban nevettek valamin, a lány rám sem nézett, viszont Dylan tekintette egy percre megállt rajtam. Szólni akart valamit, mire a barátnője a fejét felé fordítva lesmárolta, melynek az lett a vége, hogy barátom már a lift falának döntve csókolgatta a nyakát. 

Különféle érzések kavarogtak bennem. Az egyik pillanatban leszedtem volna róla a csajt és az ajkára tapadva suttogtam volna bele, hogy mennyire szerettem. Vagy a legelső emeleten ahol megáll, kirohanni sírva illetve, az is megfordult a fejemben, hogy beverek egyet a barátomnak. Csak arra lettem figyelmes, hogy kiszállnak és még mielőtt becsukott volna az ajtó, Dylan rám nézett. Tekintette üres volt és hűvös, majd bezáródott, de még mielőtt elment volna, hirtelen újra kitárult. Barátom állt ott és belépve megfogta az ingemet és az ajkára húzott. De hamar véget ért, a fülemhez hajolva belesuttogott, melytől teljesen összezavarodtam.
Ez csak egy játék. Téged választalak. – rá akartam kérdezni, mire ő a liftből kilépett, én pedig tele kérdésekkel érkeztem meg a szobámba.

Ujjammal megérintettem a számat, melyen még mindig éreztem barátom csókjának hatását. A szívem dobbant egy nagyot az ismerős érzésre és elkezdtem leöltözni. ’ Ha ez egy játék, akkor miért csinálja? Talán így akar rájönni, hogy kit is válasszon? Engem választ, mégis akkor miért van még mindig a lánnyal?’.  Fejemet forgatva zuhanyoztam le és befeküdve az ágyba, még órákig nem tudtam elaludni a nagy ágyon. Hiányzott, nélküle még a meleg nyári éjszakák is hidegnek tűntek.

A hét további részében sem történt másképp, Phoebe, Nick meg én együtt buliztunk és szórakoztunk tovább, míg Dylan és az ismeretlen lány külön vizeken hajóztak tovább. Számtalan helyeken fordultak meg, mindig összegabalyodva és kellően erotikus hangokat adva ki. Azóta egyszer sem beszéltem barátommal és én sem kerestem fel őt. Aztán egy munkamentes napunkon bemutatta nekünk a lányt, a neve Christina és a nap folyamán rájöttem, hogy egy igazán belevaló csaj. 

Bár nem egyszer éreztem azt vele kapcsolatban, hogy mikor ránéztem kicsit kellemetlenül érintette, viszont ezt egy gyors mosollyal már is eltüntette. Mesélt nekünk, hogy a hotelben lakik ő is, a szüleivel jött nyaralni, de ők a munka miatt egy ideig még nem lesznek a közelben, így az övé az egész emeleti lakosztály.  Ezen felbátorodva Phoebe már is tervezni kezdett egy ottani bulit, melyre még én is rábólintottam, hogy szívesen elmegyek. Barna szemei érzelemmentesen meredtek rám, míg a lányra vággyal telien, már majd hogy nem szerelmesen nézett rá. Szavait, mint valami mantrát mondtam magamba és reméltem, hogy nem sokára minden ki fog derülni, mert a szívem volt a tét. 

Ellenben a napok úgy teltek, mint még soha, a várakozás pedig lassan elenyészett és nagyon egyedül éreztem magam. Phoebenek tovább adva a szavakat, ő se nagyon tudott rájönni, hogy mit akart ezzel mondani nekem, viszont közben is tartottam bennem a lelket. Biztatott, hogy ne adjam fel, higgyek kettőnkben, reméltem létezik, még és ha igen, akkor újra együtt leszünk. De egy nap mikor besegítettem a takarításba valami új dolgot tapasztaltam meg. Bizonytalanságot a szívemben, amely mindent megváltoztatott.
Az ajtón ki volt akasztva „a takarítani szabad” papír, de még mielőtt benyitottam volna bekopogtam, semmit nem hallva pedig bementem. Az első, ami megcsapott, azaz állott pia és izzadtság szag, nem volt túl kellemes. 
A földön szanaszét voltak ruhadarabok, törölközők, használt zsebkendők, és ezek tetején egy sörös, na meg egy pezsgős üveg hevert. Kimentem és egy szemetes zsákkal a kezemben elkezdtem összeszedegetni a szemetet. Amik egészen az ágyig vezetek el, és ahogy felálltam meghallottam a mozgolódást belőle. A fehér takarót egy kicsit félrehúztam, mire egy kerek fenékkel találtam magam szembe. 

Gyorsan visszahúztam, de közben megfordult és egy pillanatra megláttam a félig álló péniszét. Kicsit kínosan éreztem magam, bár nem tudom, miért, és hátra sem nézve elkezdtem kifelé menni. Dylanét, bármikor láttam elfogott a vágy, melyet már elég régóta nem éreztem. Ha vele voltam állandóan, de most semmi, még magamhoz nyúlni sem volt kedvem. Az idegen férfiassága láttán pedig… hát nem voltam közönnyel a látottakra egy csöppet sem és ez megrémített.’ Minél távolabb akartam kerülni az ismeretlentől és már az ajtónál voltam, amikor egy koppanásra figyeltem fel. 

Mint aki leesett az ágyról. Tépelődni kezdtem, ’ Nincs semmi baja, csak egy kicsit másnapos, aztán persze jött az ellenkezője, és ha beverte a fejét és most teljesen eszméletlen, ráadásul vérzik is.

A fenébe. – sziszegtem a fogam között és visszamentem megnézni, az ágynál nem volt, ott, mire oldalról meglepve a falnak döntött.
Az első a szeme volt, zöldeskék hullámként csaptak el rám, lenyűgöztek, de nem annyira, hogy ne próbáljam meg ellökni magamtól. Látva a mozdulatomat, mind két kezemet a falnak szegezte, míg az arcán kábult, diadalittas mosoly terült szét.

Imádom, mikor harcolsz bébi. – ekkor jöttem rá, hogy talán nem is engem lát, hanem valaki mást képzel maga elé. – Tudtam, hogy visszajössz hozzám. – innentől kezdve pedig már tuti biztosnak tudtam.

Barna haja kócosan felfelé állt, borostáján pedig apró szőrzet látszott, majd befejezve a bámulását, gyorsan rátértem a lényegre.
Bocsi, figyelj, én nem… - belém fojtva a szót megcsókolt, szikraként viharzott át rajtam az ismerős érzés, nem akartam élvezni, de nem volt ura a testemnek.

Ajkának íze pezsgő és fahéj keveréke volt, egy luxus édesség, mely túl drága volt számomra, minden értelemben. 

A csókot meg sem szakítva nyomódott egész testével hozzám, a farka merevsége a hasamat érve, még lázasabb hullám járt át. Utolsó cseppnyi akaratomat is összeszedve, ki akartam törni béklyóimból, míg erre ő erősen megszorított és elmosolyodott.
Addig nem engedlek el, míg ki nem mondod, drágám. – a számról a nyakamra tévedve apró harapás nyomokat hagyott maga után, melytől már alig bírtam lélegezni.

A testem minden ízében megremegett, melyet érezve, csak még jobban rám tapadt. Élveztem, bármennyire is nehéz volt elfogadnom, a fejemet félre is hajtva hagytam, hagyj, kóstolja meg minden részem. 
Aztán Dylan arca, mint valami vészjelző, magamhoz térített és rákérdeztem, hát, ha hamarabb szabadulhatok innen. ’ Égető fogságomból’, kirázva a tudatomból a szót, gyorsan elkezdtem a betűket formálni.
Mit… - a nyelve végigsiklott fogai hántotta bőrömön, felsóhajtottam és gyorsan folytattam is, közben hallva halk nevetését. - mondjak ki? – szemünk találkozott, a vágy, tüzes orkánként csapott le rám, ahogy az ajka forgatagként söpörte el az utolsó észérveimet is vele kapcsolatban.

Visszacsókoltam, ezt érezve elhúzódott tőlem, én pedig akaratlanul is megadtam neki, amit akart. Nem kellett szó, hogy rájöjjön, milyen hatással is bír felettem, karomat még jobban kinyújtotta és lassan közeledett felém. 

Vad voltam a vadász torkában, éreztem a hálójába kerültem és ezt ő nagyon is tudta. Ajkával csak érintette a számat, de már ettől a gyomrom cigánykereket hányt, vágyva még többre.
Olyan finom az ajkad, hogy akár minden nap minden órájában képes lennék jól lakni vele. Addig ízlelném őket, míg már cserepes nem lenne a szám. – a fülemhez hajolt, éreztem a pezsgő illatát a forró leheletében.

Azt akarom, hogy meglovagolj, én szépségem, az én… ajkával végigszántotta az arcomat, majd a számon megállva kezdett lelassulni a beszéde. – szerelmem. – majd lecsúszva rólam a padlón kötött ki és a finom horkoló hangokból ítélve el is aludt.

Vöröslő arcomat megfogva kifújtam a levegőt és el sem mertem hinni, hogy majd nem mi történt itt. Nem is gondolva bele a részletekbe, melyek már így is képekként kezdtek megjelenni a fejemben, a házi telefonhoz érve tárcsáztam a recepciót. Elmondtam a szobaszámot és, hogy kérnék az itteni vendégnek egy forró kávét és egy aszpirint másnaposság ellen. 

Letettem, majd a fiú karja alá nyúlva bevonszoltam az ágyba, ráterítettem a takarót, és mint aki jól végezte a dolgát kimentem a szobából. A többiek már nem voltak sehol, így megsiettetve a lépéseimet beszálltam a liftbe, ahol aztán a falnak dőlve vártam, hogy becsukódjon. Ott benn pedig csak a szívem heves dobogására tudtam figyelni, de nem akartam semmit érezni. Egyedül voltam, ahogy belül úgy kívül is. Egy szörnyeteget láttam, aki én voltam.

Dylannel akartam beszélni, de nem volt a szobájában, sem bárhol a hotelben. El akartam mondani neki, hogy hiányzik és bármilyen játékot is űzz éppen, szükségem van rá. Át szerettem volna karolni, hogy érezzem, újra a földön vagyok, kitörölve ezzel azt a pár hetet, amit nélküle kellett eltöltenem. 

Az esték írással teltek, legyeztem minden olyan érzelmet, élményt hatást és tapasztalatot, melyek aztán történetté kezdtek válni. A karakterek maguktól álltak össze, könnyű volt, nem úgy, mint az életem, de most abban a pillanatban ennyivel is beértem.
Egy pihenőnapon végül nem mentem el a többiekkel pancsolni, nem akartam látni őket együtt, fájt a szívem, ha csak rájuk néztem. Leültem az étterem egyik asztalához írni és a következő pillanatban, mikor felnéztem ő ült előttem. 

A vendég a szobából. Zöldeskék szeme lyukat égetet belém, a testem megfeszült az emlékektől, de nem hagytam, hogy lássa, milyen erővel is bír felettem. Sajnos kár volt, elmosolyodott és nagyon jól tudta. Ujjával dobolt egyet az asztalon, engem nézett, én pedig a tollamat forgatva álltam a tekintettét. 

Köszönöm a kávét és az aszpirint. – nem szólaltam meg, de látva, hogy megnyalta az ajkát, majd utána szólni kívánt, megelőztem.
Barátom van. – szeme kicsit nagyobb lett, látszott rajta, hogy megleptem, én pedig egy nagy levegőt vettem és megpróbáltam nem a szemébe nézni. – Így ami történt a szobában, az hiba volt. – ránéztem, mire ő rántott egyet a vállán és rátámaszkodva az asztalra belebámult az arcomba.

Hangja tele volt kísértéssel és olyan élvezetekkel, melyet csakis egy emberrel éreztem még át.
Nekem nem úgy tűnt, mintha lenne. – az ujjai megindultak a kezem felé, én pedig elhúztam előle, ő meg értve a célzást visszahelyezkedett. – De most így látva tévedhettek is. – igaz, hogy visszavonult, de a mosolya nem akart eltűnni, éreztem, hogy még közel sincs vége.

Így hát én következtem, hogy kicsit visszarántsam a földre.

Úgy hiszem ez kölcsönös akkor. – összehúzta a szemét, láttam rajta, hogy érti a célzást. – Egy volt szerelem? Vagy csak egy rossz éjszaka? – ujját végighúzta a száján és újra felém hajolt.

Hidd el, ha adnál nekem egy esélyt, még egy éjszaka is kevés lesz ahhoz, amit elképzeltem veled. – ’ Miért van az, hogy a szavaitól már is életre kell a férfiasságom és mindenféle ötletekkel áraszt el az agyam, hogy mit tenne és én mit… A saját testem árul el. Remek!
Összeszedtem magam és belenézve a szemébe, a képébe mondtam.
Most már értem, miért dobott téged. – a mosoly még ott volt, de a szemében láttam, hogy telibe találtam. – Kérlek, mondd az, hogy legalább egy valakinél bejött ez a duma? – felnevetett, elképesztő még a nevetése is tele volt olyan ígéretekkel, melyek csak fülledt éjszakákon és a képzeletemben történhet meg.

Azt hittem, hogy újra előáll valami nagy pasi dumával, de e helyett elmondta az igazságot.

Egy lány volt. Csúnyán összekaptunk, ami már elégé bennünk gyülemlett, melynek a végét már láthattad te magad is. – beletúrt a hajába és éreztem, hogy nehéz kimondania, ahogy nekem is még meg kell emésztenem a történteket Dylannel. 
Amikor felébredtem és hallottam a lépéseket, azt hittem ő vagy. Nem is gondoltam, csak… azt akartam, hogy olyan legyen, mint régen. Így hát megpróbáltam visszacsábítani. –  Megpróbáltad?! Mint ha egy pornófilmbe csöppentem volna bele.  Már csak a bilincs hiányzott. bár belőle még ki is nézzem, hogy használna. - Bár azt hiszem nem igazán sikerült valami jól, ugye? – meglátva, hogy tőlem várja a választ elmosolyodtam és kinyögtem, ami először eszembe jutott.
Másnapos lehelet nélkül, lehet, hogy jobb lett volna. – Ezt most miért mondtam? Azt kellett volna közölnöm vele, hogy szörnyű volt. Nem pedig, hogy annyira rossz azért mégsem.

Arcán a kelleténél nagyobb mosoly jelent meg és lassan beletörődtem, hogy ezt már nem szívhatom vissza.
Paul vagyok. – kezet nyújtott felém, melyet elfogadva megfogtam és bemutatkoztam neki.

Aztán a szeme a papírokra esve gyorsan egymásra raktam és a mappámba süllyesztettem, melyet nem is említve témát váltott.
Van kedved velem tölteni a napot? – látva a bizonytalanságomat, hozzá tett még valamit, amivel egy kicsit jobban éreztem magam. – Csak, mint persze barátok. Ha neked ez így megfelel? – éreztem, hogy belesétálók a csapdájába, de valamiért már nem nagyon érdekelt.

Rendben van. Hova? – tudta, hogy csak az egyik kérdésére feleltem, melyet meg is érezve elmosolyodott. 

Szeretsz szörfözni? – bevallva, hogy még egynek a közelében sem jártam, csábos mosolya valamit megindított bennem. – Szerintem azon tudok segíteni. – a levegőben hagyva a kijelentését, elváltunk, majd a parton átöltözve várt már rám.
Amit láttam belőle a szobában, az most még jobban a szemem elé tárul a napfényében. Széles vállak, kemény felsőtest és most ellentétben az első megismerkedésünkkel kék, narancssárga vonalas úszóbokszer volt rajta. Szemünk találkozott és gyorsan inkább a vállának döntött szörfjét kezdtem nézegetni. 

Ez idő alatt éreztem, hogy ő is végignéz rajtam, egyszerű úszónadrágom a legcsekélyebb értelemben sem takart belőlem semmit. Felé fordulva pedig arcán egy futó mosolyt vettem észre, majd elindulva szótlanul követni kezdtem. Egy szikla hasadék mellé mentünk, a homokba lerakta a deszkát és kérte álljak fel rá. Meg is téve elkezdett utasításokat adni, hogy merre tegyem a lábam, illetve próbáljak meg egyensúlyban maradni. 

Eleinte még könnyűnek tűnt, aztán a tenger felől a szél megbillentve a szörföt imbolyogni kezdtem. Mire Paul a hátam mögé lépve átfogta a derekamat. Nem csinált mást, mint megtartott és a lábával megmutatta, hogy hova lépjek, mégis érezve a meztelen bőrét az enyémhez simulni, egyre nehezebben tudtam a szörfözésre koncentrálni. 

Az ujjai lassan, nem is feltűnően, de apró köröket írtak le, melyek során a fürdőruhám széléhez értek. ’ Talán a következőnél már lejjebb menne, vagy ha én húznám le egészen odáig?’, gondolataimból hangja szakított ki, melyet a fülem mellől hallottam.
Nem figyelsz. – nem megrovásként szánta, inkább, mint ha végig ez lett volna a terve, így még közelebb jött, éreztetve, hogy a bokszere szorosabb lett rajta. – Tudok valami mást is mutatni, ha ez nem érdekel. – nyelvévvel megnyalta a fülcimpámat és már be akarta kapni, amikor elfordítottam a fejemet.

Azt hinné az ember, hogy a lányokat jobban kedveled. – a kezei felkúsztak a mellkasomon és a bimbómnál köröztek tovább.
Kedvelem is őket. – megragadta őket és finoman húzott rajtuk egyet, melytől felsóhajtottam. – De nagyon szeretek megismerni új dolgokat is, mint például téged. –belegondoltam, hogy Dylannél ez pont fordítva volt, ’ Bárcsak visszamehetnék oda, mindent másképp tennék, és nem hagynám elmenni.

Ebből a gondolatból erőt merítve léptem le a szörfről, ő pedig mellettem megállva figyelte a tekintettemet.
A barátommal régebben köztünk csak barátság volt, abban az időben ő sokat csajozott. Aztán volt egy buli és kicsit jobban megismerkedtünk, közben pedig egymásba szeretünk. De történt egy olyan dolog, amely válaszút elé állította az érzelmeit, én pedig hagytam, hogy rájöjjön, mit is akar. – a könnyeimmel küzdöttem, mire Paul váratlanul magához ölelt és nem tudtam tovább visszatartani őket. – Az én hibám volt, most pedig úgy érzem, hogy örökre elveszítettem. – a mellkasának dőlve sírtam, el sem mertem hinni, de még a kezét a fejemre téve simogatni kezdett.

Nem hagyott ott, egy magamban összeroskadni, rájőve, hogy úgyse lesz ebből semmi, hanem velem maradt. Végighallgatva a szerencsétlen szerelmi életemet, ami talán kicsit ismerő is lehetett számára. Ettől aztán még jobban megkedveltem, ellenben belső hangommal, amely már is riadót fújt. ’ Gondolj Dylanre! Dylannel vagy! A szavakra, amit mondott!’, igen azokra, viszont eltelt azóta pár hét és semmi nem változott, nem tért vissza hozzám. 

Ott álltunk a homokban, kezemmel én is átkaroltam, magamba szívva finom fahéjas illatát, mely megnyugtatott. 
Aztán lassan elengedve egymást, belenézett a szemembe és láttam rajta, hogy nem igazán tudja, mit tegyen most. Én pedig a tenger felé fordulva elmosolyodtam és vissza rá.

Úszóverseny! – ráragadva a jókedvem, visszaszámoltunk és befutottunk a tengerbe.
Oda-vissza úsztunk, míg nem lihegve, kifáradva feküdtünk ki a meleg homokba, majd megkérdezte.
És mit kap, aki győzött? – azt mondanám döntetlen lett, ami így is volt, de legbelül tudtam kárpótolnom kell valamiért a szörflecke utáni vallomásom miatt.

Ezt. – még fel sem figyelt, mikor mellé gurulva egy finom csókot nyomtam a szájára és vissza is gördültem.
Még mindig nem volt magánál, ezt meglátva nevetni kezdtem, melyre már ő is elmosolyodott.
Imádok győzni. – lábát, kezét kinyújtva elterült, én pedig az eget kémlelve megszólaltam.
Azért mert meghallgattál és itt maradtál velem. – felém fordult egy pillanatra, de én nem néztem rá, ekkor a kezét az enyémre téve ott hagyta.

Így ültünk ott figyelve a kéklő eget, nem beszéltünk, nem is mozogtunk, és ez így volt jó. Majd fel kellve visszamentünk a hotelbe, mindenki a külön szobájába ment, persze megpróbált elcsábítani, hogy mi lenne, ha lemosná a hátamról a homokot, de én finoman visszautasítottam.  

Ha pedig a szó már nem elég, akkor ott jön be egy csók. Úgy akartam, mint a parton, de a kezével az arcomat fogva nem engedett el és kemény csókjaitól a lábam is megremegett. Ellenkeztem vele, melyre csak még szenvedélyesebben ragadta magához a számat. Meg akartam harapni, míg végül nem tettem meg. 

Dylant jelöltem meg így mindig, élvezte és szerette, ha ezt csinálom és ez még őt illeti meg, bárhogy is alakuljon ez a nyár. A szobámba belépve elmentem zuhanyozni, még ott bent is kísértett barátom jelenléte, emlékezve, ahogy egymást szappanoztuk be. Gyorsan végezve átöltöztem és az ajtókopogásra felfigyelve, elszorult a lélegzetem. ’ Csak kérlek, legyen ő az.’, kinyitottam és Paul állt ott, fekete ingében és farmerjában. 

Egy kis bulizás? – csalódott voltam, de igen-t mondtam és egy pólóváltás után, már is a parton voltunk újból, csak most nem kettesben.

A zene teljesen átjárta a testemet és a ritmust tartva mozogtam rá, barátom minden lépésében pedig ott volt a leplezetlen vágy, hogy mivel szeretné ez után eltölteni az estéjét. Mögém, aztán elém állva be simogatott a kezével, a fejét olyan közel húzva hozzám, hogy már éreztem a meleg lélegzését a nyakamon. 

Libabőrös lettem az érintésétől, és mikor a fenekemen végigkúszott, akkor gondoltam, hogy épp itt az ideje a visszavágásnak. Karomat a nyakába akasztottam és megcsókoltam, mikor véget ért éppen mellettünk állt Dylan és Christina. A lány mintha észre sem vett volna táncolt tovább, ellenben ő mindent látott. 

A következő egy percben, pedig az történt, hogy a fiúk elkezdték egymást verni, míg mi Christinával próbáltuk őket szétszedni. Amikor ez végül sikerült, barátom szemében csalódást láttam és éktelen haragot, míg Paulnál egy méretes monoklit. A zenét átüvöltve vont kérdőre.

Miért?! Miért tetted ezt velünk?! – éreztem a veszteséget, ami a szavaiból áradt, melyre feldühödve visszavágtam.

Azért mert elmentél! Egy egyszeri ígéret a liftben, aztán semmi! Bárhol kerestelek te nem voltál sehol! Hogy kéne így megbíznom benned! – belenéztem azokba a barna szemekbe, melyekkel annyi boldogságot és örömöt osztottam meg az életemben, de már nem bírtam tovább. – Vége! – elfordultam és Pault megragadva kikerültük a bámészkodó tömeget és visszamentünk a hotelba.
Felvittem a szobámba és ott a hűtőből adtam neki jeget a szemére. Leültem mellé és csak figyeltem, ahogy az arca megrándul a jég érintésétől.

Sajnálom. – felém fordult, erre a vállával meglökött és egy mosolyt véltem felfedezni az arcán.
Semmi baj. Átérzem. – szavai hallatán ébredtem rá, hogy most vetettem véget az első és egyetlen kapcsolatomnak.
Nem kellett volna, ennek így történnie. – Paul megfogta a kezemet, most nem töltött el vággyal, csak egy biztos pontot jelentett a mostani életemben, aminek a jövője, egyre-egyre homályosabbá válik előttem.
Ezután nem sokkal felállt és el akart menni, mire én visszatartottam.

Lenne kedved velem aludni. – mosolyát látva, gyorsan hozzátettem. – Csak is kizárólag alvásról van szó. – nem is biztos, hogy meghallva, már is levetkőzött bokszerre és befeküdt az ágyba.
Én is elkezdtem, mire onnan huhogni kezdett nekem.
Ez az sztriptíz! Vetkőzz! – nem hagyva magam, hozzá dobtam a pólómat és a közjátékot kihasználva felvettem gyorsan a pizsama alsómat.
Melléje bemásztam, egymás felé fordultunk és jó éjt kívántunk. Azt hiszem öt alkalmat számoltam az éjjel. Az ujjai, mintha önálló életet élnének, egyfolytában a gatyám elejét simogatták, volt, hogy le is akarta húzni. Arcán láttam, hogy mosolyog, ’ A kis perverz.’, melyet végül úgy oldottam meg, hogy kezeire feküdtem és bár simogatták az oldalamat, az nem volt olyan zavaró, mintha más részemet tapintotta volna meg. 

Ezután becsukva a szememet, békés álomba merültem és úgy éreztem, hogy készen állok szembe nézni a továbbiakkal.

Nehezebb volt megtenni, mint kigondolni tegnap este. Vagyis úgy gondoltam, mikor bemutattam Pault Phoebenek és Nicknek, majd nem sokkal megjelent Dylan és Christina is. A kínos szó, ehhez képest sehol sincsen, én volt barátom szemét kerestem, míg ő el volt foglalva, hogy tekintettével szó szerint felnyársalja a partneremet, mely oda-vissza működött. A lány Nickkel beszélgetett, míg barátnőnk minket figyelve próbált kiutat találni ebből, aztán nem sokkal jött is a mentőmellény.

A hétvégén elintéztem, hogy Christina lakosztályában bulizhassunk. – a csapatból hárman tomboltak az izgatottságtól, míg mi mások a harag és az idegességtől kezdtünk robbanásig feszülni.

Mentve a helyzetet Phoebevel értettem egyet.

Azta, de jó! És mi mind ott leszünk! – bárgyú mosolyomra a két fiú is felfigyelt, én pedig egy rántással elhúztam onnan Pault.
A nap további részében próbáltunk civilizált emberek módjára szórakozni, ami azt hiszem nagyjából sikerült is. Szereztünk egy labdát és vizífocizni kezdtünk az úszómedencében. Barátnőm került hozzánk, Nick pedig a többiekhez és a játék innentől kezdett nagyon érdekessé válni. Az elején még nagy vidáman passzolgattuk a labdát, míg nem a végére már csak a két macsó pasi próbált betalálni a másiknak. Ha pedig valakihez került, akkor egyből elvették és csak folytatták tovább. 

A hullám medencébe mentünk át, ahol pedig a párok egymás nyakába ültek fel és az volt a cél, hogy leborítsuk a másikat. 

Christina és én nagyon jól elvoltunk, röhögtünk egymás arcába, de a lentiek csak nem bírtak magukkal, melynek az lett a vége, hogy megint szét kellett őket választani. A végső megoldás az lett, hogy én és Paul a többiektől elnézést kérve elmentünk. Egy futó pillanatra hátranézve azért láttam, még Dylan szomorú arcát, mely el is tűnt egy lágy csókkal a barátnőjének hála. 

Ezután kettesben folytattuk tovább, ami nagyon vicces és egyben lazító volt, távol a volt barátomtól, akire még mindig nem tudtam úgy gondolni. ’ Dylan mindig is fontos lesz nekem, még ha nem is vagyunk együtt. Éppen napoztunk, amikor rájöttem, hogy mit kell tennem. ’ Nem hagyhatom, hogy örökre elveszítsem, ha a szerelmemet nem is kapom vissza, talán a barátomat még, igen.’ Magamnak ígéretet téve, a hétvégén nyélbe is fogom ütni a tervemet. A héten sorozatos megbetegedések miatt, majd hogy nem végig kellett dolgoznom, de a végén meglátva Pault, jobb kedvem is lett. 

Bár nem feküdtem le vele és a csókolózásnál, tapizásnál tovább nem is mentünk, de azért nagyon jól elvoltunk. Amiből teljesen kizártam, azaz írás volt. Ha tudtam, akkor mindig írtam hozzá pár sort, mondatot, volt, hogy oldalakat tűztem hozzá, hogy végül elkészüljön teljesen. Egy másik ígéretemet pedig be is tartva elraktam, várva a pillanatra, amikor megmutathatom neki. 
Még a hétvége előtt történt, ami teljesen új szintre helyezett mindent, úgy kezdődött, hogy Paul elhívott vacsorázni.
Csak annyit mondott, hogy nem az étteremben leszünk, ráadásul, mikor a szobámból kiléptem, akkor egy kendővel fogadott engem.
Szabad? – már elindult a kezével, amikor visszahúzta. – Persze, ha csak nem félsz a sötétben? – kicsit meglepődtem a kérdésén, de már tudtam, hogy mivel vágjak vissza neki.

Ha az önálló életet élő ujjaidra gondolsz esténkén, akkor nem. Egy cseppet sem. – elmosolyodott és a hátam mögém lépve bekötötte vele a szememet, majd a fülemhez hajolva suttogott.

Eljátszottál már azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha hagytad volna őket lejjebb engedni? – nem kellett kimondanom, hogy tudja az arcomra volt írva a szavai hatása és a kezemet megfogva vezetni kezdett.
Beléptünk a liftbe és akkor válaszoltam meg, mikor hallottam, hogy az ajtó becsukódott.

Talán ma engedni fogom. – nem láttam, de sejtettem, hogy engem néz éppen, gondolkodva, hogy mit tegyen.
Megérkeztünk és a némaságból kitörve inkább még húztam egy kicsit.

De lehet, hogy én magam foglak odáig levezetni. – a keze szorosabbá vált, éreztem, ahogy megfeszül, egy kicsit hozzásimulva kitapintottam a kemény izmait.

Még magamon is meglepődtem, de felnevettem a vöröslő gondolatoktól és most az egyszer nem a volt barátom járt a fejemben. Majd Paul megállított, kihúzta a széket és finoman odavezetett, én pedig beleültem. 
Ő is leült és felé fordulva levette a kendőmet, egy nagy mosolyt láttam az arcán és mikor előre néztem teljesen lesokkolt a látvány. Dylan és Christina volt előttünk. Ahogy láttam, rajtam kívül még a barátom nem értette az egészet, míg a másik kettő ezt látva egymásra néztek.

Szia, szívem. – mondta a lány mosolygó arccal
Hello drágám. –  Paul pedig követte a példáját.
Mind ketten szájtátva figyeltük a jelenetet, nem értettünk semmit belőle, pláne akkor, mikor az asztalon áthajolva megcsókolták a másikat. ’ Mi van?! Úristen mi folyik itt?!’, Dylanre néztem, de ő, is mint én tanácstalan volt. Aztán Christina a székével felénk fordulva belekezdett a magyarázkodásba.

Az első, amire már bizonyára rájöttek, hogy én és Paul ismerjük egymást. – nagy levegőt vett és kimondta. - Egy szóval fogalmazva jegyesek vagyunk. – mutatott mind a kettőjükre.

És idejöttünk a szüleimmel, hogy együtt lehessünk, ha így belegondolok jól is jött, hogy az ősök leléptek idő előtt, így többet lehetünk egymással. Csak sajnos az én szívem. – egy pillanatra Paulra nézett, majd vissza ránk. - Túl féltékeny típus, ezért a bulin, amikor is először találkoztunk, egy kicsit összevesztem vele. – megigazította a haját, az asztalnál mindenki némán várta a folytatást. – A döntő megoldás végül egy fogadás lett, hogy képese kibírni pár hétig, hogy mással vagyok, tudva azt, hogy nem fekszem le vele egyszer sem. Ekkor mentem odahozzátok és kutyultam össze az életeteket. – az utolsó szónál rám nézett, szeméből megbánás tükröződött, Dylan felé fordultam és ekkor értettem meg a lift-béli szavainak jelentését.

Legszívesebben lefejeltem volna az asztalt, hogy milyen ostoba is vagyok. Christina pedig végignézve a társaságon tekintette megállt Paulon.

Persze az én leendőbelim derekasan tűrte az egészet, míg nem átmentem hozzá bejelentve, hogy győzött, ő pedig addigra már sok üveg aljára nézett le. Természetesen ezek után folytattam tovább a játékot, míg nem megjelent veled. – rám nézve mondta tovább. – Bosszúból, és mert mind a ketten keményfejűek vagyunk, addig-addig csináltuk ezt, míg nem már nagyon gyerekesnek éreztük az egészet.

Dylanre, aztán vissza rám nézett.

Ezért hívtunk el titeket ide, hogy minden világossá váljon. Egy játék volt, ami kicsit már túlnőtt rajtunk és ennek sajnos ti ittátok meg a levét. Szóval bocsánatot kérek mindenért, ahogy a kettőnk nevében is teszem ezt. – egyből a barátomra néztem, aki felállva asztaltól elment, utána akartam menni, mire Christina megállított benne és kérte, hogy hagyj, beszéljen vele inkább Paul.
Rendben van. – mi visszaültünk, ő pedig rátért arra, ami leginkább foglalkoztatott. 

Szeret téged. – már ezt a két szót hallva is nyugodtabban tudtam lélegezni. – Elmondta, hogy engedted neki, hogy megkeresse önmagát, és míg velem volt rájött arra, hogy csak is melletted lehet, azaz ember, aki lenni akar. Ezért is mondta el neked, hogy miről van szó, csak sajnos én tovább húztam el, mint kellett volna. – átnyúlva az asztalon megfogtam a kezét és belenéztem a szemébe.
Semmi baj. Néha mindannyian tudunk örült dolgokat csinálni. – elmosolyodott, én pedig számat összehúzva lassan kiböktem, ami már azóta, hogy kiderült az igazság, nyomta a lelkemet.

Ami Pault illeti… - még folytatni sem tudtam, mikor közbevágott.
Igen. Ő mindig szeretett új dolgokat megismerni és lássuk be te elég nagy hatást tettél rá.
Én? – értetlenül néztem előre, míg nem látva a mosolyát kezdtem kapizsgálni.
A legtöbb fiú vagy lány, már rég lefeküdt volna vele. Te pedig nem voltál a fogadásban benne, így megtehetted volna. De te mégsem. – azért, hogy én is mindent tisztába tegyek, elmondtam az én verziómat neki, melyeken csak jót nevetett végig.

Közben a fiúk, már mosolyogva karöltve érkeztek vissza, mindegyikük szeme alatt egy monoklival. Nem kérdeztünk rá, ők pedig nem akartak beavatni minket. Ezután megjelent egy pincér a levessel és mindannyian leülve az asztalhoz csendben elkezdtünk enni. Ahogy a fogások váltották egymást, úgy szabadultunk fel mi is, ekkor már Dylan mellett ültem és a kezemet a combjára téve megszorítottam. A mosolya az arcán még szélesebb lett, mire én egy könnyed csókkal végigsimítottam rajta. 

A vacsora végeztével elbúcsúztunk a többiektől, mi pedig mint az elején újra egy szobában voltunk. Az asztalnál lévő intenzitásunk elmúlva némán átöltöztünk és bebújtunk az ágyba. Ott, pedig mint ha mi sem történt volna, barátom hátulról átkarolt és magához húzott.

Nagyon hiányoztál már. – a fülembe csókolt, mire az egész testem megremegett és felé fordultam.
Nekem is. – ujjammal vékony vonalat írva le az arcán, végigsimítottam bársonyos ajkain, a következő pillanatban pedig már csókolóztunk.

Szeretlek. – súgtam neki, mire még jobban összebújtunk. 

Én is szeretlek. – aztán a csókok közepette, átadtuk magunkat a kellemes alvásnak, melyben már olyan régóta nem volt részem.
Másnap a buli előtt még délutánra beosztottak az étterembe, közben pedig Dylan elment, hogy elhozza a meglepetésemet. 
Reggel azzal keltett, hogy vett nekem valamit, ami mindig össze fog minket kötni. 
Faggatni akartam, de az ujját rátette a számra, aztán pedig az ajkát, melybe beleveszve, utána már nem izgatott annyira, hogy kiderítsem. 

Mondta, hogy ha nem érne vissza, mire végzek, akkor fent Christina lakosztályában találkozunk és ott meg fogom kapni. Ledobva a munkaruhámat gyorsan átöltöztem, és belépve a liftbe már alig vártam, hogy felérjek. 
Amikor pedig kinyílt az ajtó, egyenesen a lakosztályában voltam, ahol már nagyban folyt a buli. Phoebe meglátva átölelt, majd Nickkel kezet fogtam, eközben is keresve a barátomat.

Kit keresel?! – ordította túl a hangos zenét a barátnőm.
Dylant! Nem láttad?! – fejét rázva nem-t intett és belém karolva elindultunk hárman az italokhoz.

A kezembe nyomott egy pohár valamit és koccintva lehúztuk egyszerre. Utána a táncolók közé állva elkezdtük rázni magunkat. Majd újból ittunk és táncoltunk. Közben megöleltem Christinát és Pault, akik a fülembe súgva kérdezték nem lenne- kedvem egy hármashoz a hálóban. A legrosszabb az italban az, hogy képtelenség megjegyezni utána, kinek mit mondtál. 
A következő pillanatban Dylan előtt táncoltam, minden részét alaposan megérintettem, és a zsebéből kihúztam egy dobozt. Vissza akarta venni, mire kinyitva két gyűrűt találtam benne. Szó nélkül felhúztam az ujjamra, majd az övére és behúzva az egyik szobába bezártam az ajtót. Az utolsó mondatom, meg valahogy így hangzott.

Ez a mi nászutunk Dylan és azt akarom, hogy örökké tartson. – és teljes rövidzárlat, egészen holnap reggelig.

Az első gondolatom az volt, hogy többet nem iszok, soha az életben, amire teljesen jó indok volt Phoebe barátjának a keze, ami a csupasz fenekemen volt. Nick nekem balra feküdt velem szemben és a leheletéből éreztem, hogy kicsit ő is sokat ivott.  Aztán a hasamnál volt még egy kéz, melyre megfordulva egy kicsit megnyugodtam. Dylan volt, az ujjammal meg akartam érinteni, mire a gyűrűujjamon egy ezüstgyűrűt vettem észre, és ahogy láttam a barátomon is volt egy. ’ Csak azt ne mondja valaki, hogy a buli közepén kérte, vagy kértem meg a kezem, vagyis a kezét.’, ránéztem és egy kicsit eljátszottam a gondolattal, melytől már is mosolyogni támadt kedvem. ’ Ez egy elég nagy lépés. Talán készen állunk-e rá? Vagy éppenséggel én?’, meg akartam csókolni, hogy felébresszem, de végül nem tettem. Egyedül akartam lenni, hogy összeszedjem magam és csak akkor mondom el neki a válaszomat. 

Lassan és csendesen kikászálódtam a fiúk kezei alól, ahogy az ágyból is és megkeresve a ruhámat felöltöztem. Kiléptem és a szobák közt ellépdelve, az ajtóból felismertem Pault. Beljebb néztem és megláttam, ahogy a fiú egyik oldalán Phoebe, a másikon pedig Christina feküdt. ’ Lesz mit megmagyarázniuk az esküvőig, az már biztos.’ A hotel némán sóhajtozott a reggelben, míg én kilépve belőle a partra mentem le. És hát így folytatódott tovább.

Igen! – kiáltottam, melyre az éppen szemétszedő öregember megállt, majd rám nézve összehúzta a szemét és elment, hogy találjon egy csendesebb partot.

Magamban nevetve a saját ostobaságomon, nem vettem észre, hogy valaki a hátam mögé került és a fülembe súgva, már tudtam, hogy ő az.
Azért mindenkinek ne mondjál igen-t vagy különben mindenkit meg kell, hogy verjek. – megfordultam, mire ő megcsókolt és izgatottságomban már nem bírva magammal rákérdeztem.

Szóval a gyűrű… - látva rajtam, hogy mennyire izgulok, eltalálom –e, elmosolyodott és besegített.
Egy ajándék… - az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet, hogy belenézzek a szemébe. – és egy ígéret a jövőre nézve. – átöleltem a nyakát, most pedig én húztam le.

Én pedig örömmel fogadom el. – megcsókoltuk egymást, a háttérben pedig a nap már kelt fel.
Leültünk a homokba és onnan néztük a napfelkeltét, a vállára hajtottam a fejem, mire valami eszembe jutott, melyre rám pillantott.
Nickkel mi ugye nem? – szája szegletében gödröcskék jelentek meg. – Vagy igen? – erre ledöntött a homokba és ujjával megszerezve egy tincsemet játszani kezdett vele.

Nem. – éreztem, ahogy ebben az egy szóban összpontosul minden birtoklási vágya. – Mert te az enyém vagy. – hirtelen megragadtam a ruháját és helyet cseréltünk.
Te pedig az enyém. – fentről hajolva merültem alá kemény, vad csókjainak hullámaiba, elsöpörtek és ott a tengerparton újra egymásra találtunk.

A szobába érve pedig játékosan felkapott a karjába és átemelt a küszöbön, majd ledobott az ágyra, ahol is elkezdtük bepótolni az elveszett időt. Közben megsúgva neki, hogy az írásom elkészült, izgatottan összecsapta a tenyerét, mint egy kis gyerek. 
Még soha nem láttam ilyenek, bár bevallva én is nagyon izgultam, hogy mit fog szólni hozzá. Elővettem és a mellkasának dőlve elkezdtem felolvasni. Már a címe is tetszett neki, pedig csak annyi volt, hogy, „Másnap”