Ugrás a tartalomra
x

A Ti coming out történeteitek

Arra kértünk benneteket, hogy osszátok meg történeteiteket. A beérkezett írásokat változtatás nélkül közöljük. 

 

Az Én Coming Outomat sajna el vették töllem . 2018.februárig kint éltem Hollandiában kereszt szöleimmel . Nagyon boldog voltam ,Happy volt minden. De volt egy hatalmas félelmem amit nem tudtam le győzni , az pedig az vólt hogy szüleimnek el mondja meleg vagyok . Szüleim Magyarországon élnek és itt seki nem tudta rollam az igazságot , de Hollandiában nyiltan fel mertem válalni mindenki előt. Remánykedtem benne hogy szüleim nem tudják meg hisz valamilyen szinten el ítélik az azonos nemü szerelmet . 2017 December 24-én volt kereszt szüleimmel egy kisseb vitám majd 2017 December 31-én is egy nagyobb akkor el döntöttem hoy a kinti szerelmemhez költözök aki szintén magyar vólt. 2018 Január 8-án el is iköltöztem , úgy éreztem hogy nem lehet semmi olyan ami bele kavar az életembe de még is meg történt .Keresztapám annyira meg haragudott rám hogy meg probálok önálló életet kezdeni hogy egy nyílt Facebook posztba ki nyilvánította Homoszexualitásomat .Ekkor én már nem voltam a ismeőse így én nem láthattam a posztot de egy kedves ismerősöm el küldte amin nagyon ki borultam . Édesanyám aban a percben ahol meg látta a posztot hívott is és erősen kerdezgetni kezdett hogy mi is az igazság , el mondtam neki mindent elejétől a végéig de nem akarta meg érteni .2018 februárban haza jöttem végleg és nem tudtam hogy most mi lessz velem meg fognak útálni az emberek és a caládom is? De szerencsére nem az lett minden ismerősöm mellém ált és velem volt amikor kellet a lelki támasz de legjobban a családom az aki boldoggá tett és el fogadtak  anak ami vagy aki vagyok  és a mai napig meletem vannak Jóban Rosztban .

 
Köszönöm hogy le írhattam az én Coming Outomat 
 
 
 
 
Hello :) Szeretném megírni én is a saját coming out történetemet.
Felvidéken élő 19 év XY vagyok. 17 éves voltam amikor volt akkor (is) egy barátnőm. Egy hétfő meg egy szerdai napon taliztunk, az utóbbi rosszul sült el. Anyukája már tudta, hogy egyszer volt lánnyal előttem. Kint voltunk egy parkos helyen. Csókolóztunk amikor észrevettük, hogy a keresztanyukája meglátott minket. Próbáltunk gyorsan elmenni de utánunk jött. A lánynak a szüleit felhívta s mondták, hogy menjen haza a lány. Lecseszett engem is, hogy most miattam fogják bántani, felejtsem el. Sírtam és ameddig várakoztam apukámat felhívtam és elmondtam neki. Azt mondta, hogy nyugodjak meg. Sejtette hogy biszex vagyok. (Bár már jobban lányok fele húzódom.) Másnap miután hazajött munkából azt mondta, hogy többet ilyent ne csináljak ( azt nem tudom hogy erre vagy arra értette hogy olyannal ne jöjjek össze akinek olyanok a szülei, hogy homofóbok.) Nagyjából szerintem elfogadta nehezen talán, utána csak egy barátnőmről tudott. Amire meggyőztem volna, hogy ott aludhassak dobtak.

Lényeg: Ha igazán szeretnek úgyis elfogadnak. Nem jó sokáig magunkban tartani mert akkor nem tudunk önmagunk lenni és lassan felemészt ez minket..

Kérem az oldal szerkesztőit hogy nevem ne legyen ott, csak a lakhelyem Felvidék és a korom 19.

 
 
 
 

Sziasztok

 

Leírom a történetemet. 

1982 január 10-én születtem Esztergomban, Budapesttől kb 50 km-van ez a csodálatos királyi város. 

Egészen kis korom óta tudtam magamról, hogy másképp gondolkodom az életről. Voltak katonáim és játszottam autókkal is, de volt kis mosógépem és kis porszívóm is. Nem nagyon voltak fiú barátaim, a lányokkal mindig jobban szót értettem. Szandit meg Dórát hallgattam, viszont nem voltam lányos dolgaim sosem. Szerettem fiatalnak lenni, normális családban nőttem fel, az édesapám egy nagyon vallásos ember, édesanya már annyira nem. 

Teltek, múltak az évek és tudtam, hogy én valami mást szeretnék, más vagyok. Elég későn volt az első komolyabb sexuális élményem, kisvárosban annyira nincs lehetőség melegnek lenni, bár Budapest kb 50 km, mégsem jutottam el odáig, hogy elmenjek egy meleg szórakozóhelyre. Persze 16 évesen az embert leköti az iskola meg a tanulás, nincs is ideje szinte semmire sem. A szüleim igazából csak sejtették, hogy valami nem stimmel vele, de apu vallásossága miatt, én inkább nem feszegettem a határokat. Jobb volt a békesség. Titokban találkozgattam srácokkal, de elég későn, mert későn érő srác voltam. 

28 éves voltam amikor összeismerkedtem az akkori párommal, találkozgattunk, Ő Tatabányai volt. Hétvégente hol én hol pedig ő jött hozzám. Mikor hozzám jött a szombatot együtt töltöttük, mikor én mentem akkor az egész hétvégét. A szüleimnek mindig ki kellett találnom valamit, hogy hol töltöm a hétvégéimet. Aztán ez a kapcsolat egyre szorosabb lett, szerettünk volna összeköltözni. Egyik nap a szüleim elé álltam, s elmondtam, hogy meleg vagyok és van egy barátom is akivel össze fogok költözni. A következő hétvégén már nála laktam. Az a kapcsolat 3 évig tartott,szép volt, tele élményekkel és szép dolgokkal, de aztán mindketten mást akartunk. Vége lett. Elég nehéz volt ez az időszak, apu nem nagyon akart szóba állni velem, mert nem tudta ezt igazából elfogadni, de aztán szép lassan megszokta, s feldolgozta. Próbálkoztak mindenfélével, de rá kellett jönniük, hogy én így vagyok boldog s így érzem jól magamat. 
36 éves vagyok, 4,5 évet éltem Angliában s most Ausztriában dolgozom és élek. Szeretem az egyedüllétet, de néha jó lenne egy társ a mindennapokban, de nem olyan egyszerű. 

Viszont az életem nagyon színes és boldog vagyok így, világot látok és ha egyenlőre egyedül is, hiszem, hogy egyszer én is boldog tudok lenni még. 

 

Dénes

 

 

 

Kedves Gay.hu, az én sztorim....

Első körben nem tudom a teljes Coming Out-omat egy alkalomra tenni. Hiszen rétegesen fedtem fel magam egészen addig, amíg mondhatni köztudottá nem vált rólam, hogy meleg vagyok. 

De sztorinak talán a legelső lesz a legtökéletesebb.

Ami viszont fontos, hogy a Coming Out-hoz a teljes bizonyosság kellet, hogy megelőzze. Számomra némiképpen soha nem volt akkora titok hogy mi a helyzet velem. Nem volt hírtelen ráismerés. Sokkal inkább úgy éltem és nőttem fel kisorom óta, hogy miért ekkora probléma, ha két azonos nemű szereti egymást. Nekem már óvodásként is ez teljesen normális volt. Az iskolás éveimben pedig sorban kellet szembesülnöm azzal, hogy mennyi rosszindulat és sztereotípia éri az azonos nemű párokat, vagy a biszexuálisokat.
Egy ideig jobbnak láttam ezt nem feszegetni és nem erőltetni, nem előhozakodni vele. Ennek fényében, már általános iskola felső osztályaiban a serdülő kor kezdetén, amikor megmozdulnak a dolgok a gatyában meg minden már tudtam nem olyan vagyok mint a többiek. Persze jók a csajok, meg cukik, de hogy én kezdjek velük valamit, na nem. Arról nem is beszélve, hogy ezt meg kellet értenem, azaz hogy más vagyok, és ezt nem tudom senkivel megosztani óriási nyomásként és önmagamba roskadásként tartott sakkban évekig. 
A sok látványpróbálkozás után, hogy legyek ''normális'' és legyen csajom úgy döntöttem, köszi de, eléggé rossz színész vagyok ez nem megy. Egy csók után már a hányinger kerülgetett (bocsi csajok). Aztán elfogadtam a tényt, és titokban tartottam és éltem. 
A nagy előrelépést a középiskola hozta, új hely, új környezet. Az első évben még itt is vigyáztam nem akartam, hogy bárki bármit megtudjon, elvégre kitudja, a végén még meglincselnek. Vagy rosszabb, éveken át tartó megaláztatásnak leszek kitéve. Aztán jött az a bizonyos pont a serdülő kornak, amikor már nagyon mozog valami a gatyában és már nem elég ha magadnak örömet okozol, hanem már másra van szükséged. Ennek fejében titokban, de elkezdtem megkeresni azokat a lehetőségeket, hogy ismerkedjek. Nemsokára már randiztam és már hipp hopp azt vettem észre, hogy eszetlen tiniként egy sráccal fekszem egy ágyban és ARRA készülök. És ez volt az a pillanat, amikor egy életre, minden kétséget kizáróan bizonyosságot szereztem, hogy én meleg vagyok, büszke meleg. Nem a szex miatt, hanem mert azt éreztem végre nem kell titkolóznom, nem kell színészkednem, nem rejtegetem magam, egyfajtaképpen otthon vagyok.

Ezek után már nem ment elnyomni magam és fojtogató érzéstől szabadulni akartam, el kellet mondanom valakinek. Ez a valaki életem legjobb barátja, pontosabban barátnője volt. Tudtam, ha ő elfogad, akkor a világ sokkal kerekebb lesz, és nem érdekel senki. Nagyon titokzatosan megkértem, hogy a kettőnk bandázásainak megfelelően a napi rutinba iktassuk be a mi kis szentélyünket. Egy faluban éltünk közel a határhoz, és a falu mellet robogott az autópálya melynek egyik szakasza egy híd volt, az alatta lévő senki földje volt a mi búvó helyünk a nagyvilág elől, a szentélyünk volt. Megvettük az akkor nagy számba és menő vagyok, energiaitalt iszom borzalmas dobozos italunkat, majd kitekertünk, felmáztunk, közvetlen a híd tövébe és ott egyszer csak közöltem vele, még ami napig is bennem van szóról szóra az akkor elhangzott beszélgetésünk, ami életem végéig elkísér majd.

  • Tudod, hogy te vagy a legjobb barátom és nem akarok hazudni neked. Az a helyzet hogy a fiúkat szeretem, meleg vagyok. És már ismerkedek is egy sráccal és már nem vagyok szűz.

    Síri csend, azt hittem itt a vége megüt, leköp vagy soha többet nem beszél velem és mindenkinek elmondja. Majd jött a reakció egy fél perc múlva.

  • Hogy te mekkora barom vagy, már azt hittem komolyan mondod. Jó kis áprilisi tréfa. Bár nyár van, de majdnem elhittem.

    Teljesen ledöbbentem, azt hiszi viccelek.

  • Nem vicc és nem játszom. Ez komoly más vagyok és félek, hogy ezért senki nem fogad majd el. 

    És ekkor értette meg igazán, hogy vele szemben lévő 14 éves kis srác komolyan beszél. És minden félelmet és gondolatomat a pozitív és negatív végkimenetre túlszárnyalta a reakciója. 
    Sírva fakadt és azt mondta...

  • Te hülye, kit érdekel, ha meleg vagy. Majd együtt nézzük a pasikat. De azért a világ női oldala óriásit vesztett, ha már egy ilyen jó pasi is meleg lesz. 

    Mindezt könnyekkel és meghatódottsággal, hogy neki mondtam el elsőnek. Ezt követően, nagyon lassan lépegettem, és osztottam meg az emberekkel, akik fontosak voltak. Sajnos akkor még a szüleimmel nem ment olyan jól ez, főleg mivel egy nagy veszekedésünk közepén mondtam el nekik, ezt másképpen kellet volna. 
    De már évek óta nyíltan vállalom, hogy meleg vagyok. És soha nem voltam még boldogabb. Nincs bujkálás, nincs félelem. Nyílt lapokkal játszom.

    Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mikor bemutatkozom, akkor egyből hozzá teszem, hogy meleg vagyok. A nem tagadom és vállalom, de nem reklámcikk vagyok, hogy hirdessem, elvét vallom. Így soha nem tagadom, semmilyen körülmények között, de nem fogom magam mutogatni ettől.

     

    Az hogy Coming Out-tam, soha és valóban soha nem jelentett hátrányt az életemben. Nem volt elitélés, nem volt lenézés, nem volt bántalmazás. Semmi. A barátok, a tanárok, ismerősök mindenki, aki körbevett akkor és most is, mellettem álltak és állnak. Nem is értettem, a sok félelem ellenére, olyan volt, mintha nem csináltam volna semmi nagyszabásút. 

    Ma már 11 évvel később úgy gondolom, hogy ez annak is köszönhető, hogy állok hozzá a melegségemhez, és valójában mindenkinek ez a legfontosabb. Nem más. Ha a saját másságod el tudod fogadni és nem egy UFO vagy defektesként tekintesz magadra, hanem mint egy olyan emberként, aki kicsit más mint a többi, de ettől még ugyan olyan értékes és szerethető nem lesz mi és nem lesz ki ebbe az egyensúlyba belerondítson. Ezt összefoglalva úgy lehetne ezt megfogalmazni – Ha elfogadod magad, minden kritérium és feltétel nélkül olyannak amilyen vagy az élet is elfogad. – Én így élek minden nap, és boldog vagyok.

Richárd

 

Ismeretlen szerző:

Én 16 éves voltam amikor coming outoltam. Volt egy párom aki egy nagyon jó pozíciót töltött be egy mobilokat gyártó cégnél és ennek köszönhetően elég sokszor kaptam új mobilt ami a szüleimnek nagyon is feltűnt, hogy honnan van nekem ezekre a kütyükre pénzem. Ők teljesen megvoltak győződve arról, hogy valamilyen banda tagba vagyok vagy valami drogos csoportba tartozom meg ilyenek. Egyik este ezt a fejemhez is vágták, hogy ők nem fogják tolerálni ha ilyen dolgokban veszek részt amiből egy hatalmas veszekedés alakult ki, pedig ismertek nagyon jól, hogy az ilyen dolgokba biztosra nem mentem volna bele na mindegy. A veszekedés közepette elmondtam, hogy meleg vagyok és a páromtól kapom a mobilokat a notebookot stb. Amíg élek nem felejtem el az apám elbőgte magát és bezavart a szobámba. Az anyu nagyon jól kezelte és kezeli is mai napig. Majd este bejött az apu a szobámba és megkérdezte, hogy igazat e mondtam. Mondtam neki, hogy igen meleg vagyok határozottan, majd rámkiabált és azt mondta, hogy ha én ilyen akarok lenni hát legyek de mától kezdve nem vagyok a fia. Ezek a szavak nagyon fájtak és egy idő után útálatot éreztem a saját apám iránt. Nagyon rossz volt vele egy háztartásban élni. Már olyan szinten, hogy rettegtem tőle. Majd miután betöltöttem a 18at megmondtam neki ha mégegyszer csak egy újjal is hozzám nyúl feljentem. Még abban az évben el is költöztem otthonról és hónapokig nem tartottam vele a kapcsolatot csak az anyuval, majd ő keresett fel engem, hogy beszéljük meg mert a fia vagyok és nem akar elveszíteni. Eltelt pár hónap majd megismerte az új páromat, akivel nagyon jól ki is jött és idővel nagy haverok lettek. Az egész család elfogadta. A páromat nagyon megszerették még annó és mai napig jár is hozzájuk annak ellenére, hogy mi már nem vagyunk együtt. Az apu szerintem sosem fogja tudni teljesen elfogadni a melegséget de elég jól kontrolálja az érzéseit, hisz tudja ha nem fogad el engem olyannak amilyen vagyok akkor nincs miről beszélnünk. ;)

 

 

 

Sziasztok!

Anasztázia vagyok, 20 eves. 14 éves koromban jöttem rá arra, hogy leszbikus vagyok. Teljesen titokban volt egy barátnőm, 1 évig. Senki nem tudta és mi sem vállaltuk fel, csak elvoltunk. Mindig is a lányokat néztem, fiúsan öltözködtem, bár a fiúk társaságát már nem nagyon tűrtem, ezért sokat verekedtem, emiatt a fiúk "főnöke" lettem. Noha mostanában nem nézek ki úgy, mint egy srác de belülről néha úgy érzem magam, hiába szeretek lány lenni. Úgy egy éve kezdődött, hogy Anyukám elkezdett piszkálni azzal, hogy: "Ha így folytatod a férjed majd kikészít téged." Én meg kiakadtam és vissza kiabáltam, hogy: "Nem lesz férjem soha, leszbikus vagyok!" Aztán a szobámba zárkóztam. 2 nap múlva jött oda Anyu, hogy ez most tényleg így van? Elmeséltem neki mindent, hogy régóta így van és már hónapok óta van barátnőm. Azt mondta elfogadja, csak ne nagyon beszéljek előtte 18-as részletekről. Megnyugodtam, olyan volt, mintha kiszabadultam volna a saját börtönömből és azóta szabad vagyok. Felvállalom és nem érdekel semmi. A barátnőmet is sokan meg akarták ismerni de végül szakítottunk, mert még ő sem tudta mit akar. Nem szeretem az identitás játszmákat, nem jó, hogy azokat szívatják meg, akik már biztosak magukban. Persze, mindenki találja meg magát és legyen boldog de ne rajtam gyakoroljon. Párt szeretnék magamnak, együtt élést, esküvőt és picit, akit majd örökbe fogadunk. Azt szeretném, hogy ezt mindenki fogadja el és nekünk is lehessenek jogaink, mert megérdemeljük. Te is vállald fel! Minél többen vagyunk, annál hamarabb fogadják el. Mondd el, hogy ki vagy! Különleges vagy, nem mindennapi. Mi is tudunk szeretni, nem számít a nem! Kövessétek a példámat és tegyetek úgy, ahogy én! 

Pride! ❤️🏳️‍🌈
Üdvözlet: Anasztázia.

 

 

 

 

Helló! Leszeretném írni a történetem.

2014 augusztus eleje volt.

Több hónapja írogattam egy korombeli sráccal és végre összejött egy találkozó.

Nagyon jól éreztük magunkat és egy fényképet is feltettem facebookra amit édesanyám szóvá is tett hogy mi ez.

Akkor mondta hogy nem haragszik rám, hogy ha meleg vagyok. Így kaptam az alkalmon és közöltem vele a tényt hogy igen meleg vagyok. Már úgy is el akartam neki mondani és gondoltam hogy nem halogatom tovább. Amikor elhagyta az a bizonyos mondat a számát édesanyám elkezdett sírni. 2hétig alig beszéltünk. Nehezen de feldolgozta. Azóta már elfogadja és csak az érdekli hogy boldog legyek. :)

Ádám 19.

 

 

Mindenkinek köszönjük, aki megírta történetét. A most coming outolóknak pedig sok sikert kívánunk, és szorítunk mindenkiért!